 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Április 4.
|
München, 1989. április 3. (SZER, Magyar híradó) - Holnap ülik meg a
legjellemzőbb pirosbetűs kommunista ünnepet, Magyarország szovjet
megszállásának 44. évfordulóját. - Hallgassák meg Kasza Lászlót:
- A Jereváni Rádió így jelent: az igaz, hogy nem azt a falut
foglalták el elsőnek 1945-ben a szovjet csapatok, amelyikről eddig
szó volt, és nem akkor hagyta el az utolsó náci katona az országot,
amikor ezt 43 éven át ünnepeltették az országgal, de a hír többi
része stimmel.
Ha valóban stimmelne, nem kellene ma is beszélnünk április 4-ről,
bár a nap igazságtartalmára már ezek az "ez sem igaz", "az sem úgy
volt" leleplezések is utalnak, de az igazi probléma az, hogy semmi
nem stimmel, amit erről a napról és következményeiről tanultunk,
amit ünnepeltettek velünk. Mert az, hogy felszabadultunk a szörnyű
náci elnyomás alól, csak féligazság, ha nem tesszük hozzá, hogy
ugyanakkor a nem kevésbé szörnyű szovjet megszállás igájába
kerültünk.
A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével.
Az 1848-as szabadságharc legutóbbi évfordulóján szavazott a magyar
társadalom arról, hogy mennyire fontos neki ez az ünnep. Mint
tudjuk, 100 ezer ember vett részt csak Budapesten a független
szervezetek tüntetésén. Az egyik transzparensen ezt a jelszót
olvastuk akkor: "Kádár János azt üzente elfogyott a regimentje".
Hogy mennyire igaz a jelszó, egy héttel később beigazolódott,
csupán 200 ázott veterán kullogott egy Kádár-kép alatt a
tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján. Most április 4-én
ennyire sem számítanak.
Úgy mondják, csendes ünnep lesz. Jövőre talán már semmilyen. +++
1989. április 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|