Rendszerváltás és az MTI

	Két cikk Magyarországról
München, 1989. március 19. (SZER, Világhíradó) - Párizsból Kemény István két magyar cikket idéz és kommentál: - Nem kell nemzeti egység - írja Vági Gábor a Századvég legutóbbi számában. Nem kell, mert nincs, mert nem is lehetséges, mert az ország politikailag megosztott, és amikor a kommunista pártvezetés nemzeti egységre szólít fel, üres és hazug jelszót ad ki. Ez a párt egy hibás társadalmi utópia jegyében zsákutcába és csődbe juttatta az országot, és e történelmi mértékű szélhámosság folytatásának nevében nem szólíthat fel nemzeti egységre. Mert, ha van valamiben megközelítő nemzeti egység, akkor a bukott társadalmi utópia elutasításában van. Vági Gábor cikkének fontosabb része azonban nem a párt, hanem a demokratikus tábor egységtörekvéseit bírálja. Idézem: Nemcsak a pártállam, hanem a vele szembehelyezkedő új szervezetek fals egységtörekvéseiről is beszélek. Nemzeti jelszavakban boldog együttműködés, kedélyes versengés szólal meg, minden egyes félben azt az érzést erősítvén, hogy nahát, mégiscsak lehet amazokkal beszélni. A szimbolikumok(?) ügyében óvatos alkudozás folyik. A mézeskalácsra rajzolt Kossuth címert még mosolygó fejcsóválás üdvözli, de lefogadom, március 15-e hamarosan nemzeti ünnep lesz. Zárójelben jegyzem meg, hogy a cikk hónapokkal ezelőtt íródott. Mert az egység jelszava - folytatja Vági - az új szervezeteket éppúgy megkísértette, mint a megunt régieket. Amott, a hivatalos oldalon ez kétségbeesett és manipulációs törekvés. Emitt, a nem hivataloson a tisztázatlan álláspontok elfedését, vagy éppen a világos álláspontok leplezését szolgálja. Következmény az, hogy elvtelen szövetségek születnek, és az új szervezetek nemigen alkalmasak rokonszenvet ébresztő politikai szerepre. Az elvtelen szövetségek konkrét példájaként az Új Márciusi Frontot jelöli meg. Nem kompromisszumos programja, hanem aláíróinak összetétele miatt. Mert, ha x és y nevű aláírói is egyetértenek a programmal - írja Vági -, akkor egyikük biztosan hazudik. Világos beszédet sürget a cikk. Tiszta gondolatok tiszta kimondását, politikai programokat, amelyekhez lehet csatlakozni, és amelyeket lehet elutasítani. A rendezetlen gondolatok tisztázását igényli a demokratikus tábortól Tamás Gáspár Miklós is Színt vallani! című írásában a Hitel ez évi 5. számában. A tisztázatlanságok két példáját említi meg. Az egyik a Demokrata Fórum szeptember 3-án kelt alapító levele, illetőleg annak Társadalmi célok című fejezete. Ennek második pontja szerint a parlamentalizmus épüljön a helyi önkormányzatokra és az autonóm szervezetekre. Joggal kérdi Tamás Gáspár Miklós, hogy a parlamentalizmus hogyan épül autonóm szervezetekre. És hogy az önkormányzatokra való hivatkozás indirekt választásokat jelent-e, vagy megyei autonómiát. A harmadik pont szerint az államosított gazdaságot a gazdaság társadalmasításával kell felváltani. Ez a mondat úgy van fogalmazva, hogy bárhogyan lehessen érteni. T.G.M. úgy sejti, hogy az önigazgatói, illetőleg a szövetkezeti megoldást sugallja. És kérdi, hogy akkor mi legyen a magántőke szerepe. A másik példa a Hálózat, illetőleg az MDF(?) nyilatkozata a választási törvény tervezetéről. T.G.M. szerint ez a nyilatkozat éppen csak az alapkérdést nem teszi föl. Azt tudniillik, hogy ki alakít kormányt és hogyan? Mert, ha hallgatólagosan elfogadjuk a burkolt egypártrendszert, akkor Magyarország népének nem nyújtunk valódi alternatívát. A cikk második része a törzsi szellemet teszi szóvá. Ezen azt érti, hogy a Fórumban és az SZDSZ(?)-ben egyaránt vannak szocialisták, radikálisok, liberálisok és konzervatívok, hogy mindkét mozgalom és a Fidesz fő iránya is a szocialisztikus elemekkel színezett középbal, vagyis a demokratikus tábor nem pártokba, hanem törzsekbe szerveződik. Tudniillik a népibe, az urbánusba és a Fidesz esetében a nemzedékibe. Politikai elvek itt el nem igazítanak - írja Tamás Gáspár Miklós - és ezt magára is vonatkoztatja. A tanulságot így fogalmazza: - Új demokráciánk csak akkor fog érni valamit, ha a szabadságot, köznyugalmat és jólétet egyaránt áhító, csak konkrétumokban(?) politizáló honpolgár kérdéseire válaszol. +++ 1989. március 19., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »