Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 06.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához

"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város lakásgondjait 2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével 3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is, rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:

Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye

"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület - tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség - tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van, ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."

A magyar nemzeti ünnepről

(Pécsi Vilmos)
München, 1989. március 15. (SZER, A mai nap ) - Más nemzetek emelt
fővel, egységesen és egyértelműen emlékezhetnek meg nagy nemzeti
ünnepeikről. Nálunk, magyaroknál ez is másként van.
Március 15-ét, legtisztább, legjelentősebb nemzeti ünnepünket a
különféle rendszerek eltorzították, tartalmából kiforgatták,
kisajátították, 1948 óta pedig elhallgatták, megtagadták, megszűnt
ünnep lenni. Az anyák ezen a napon eltanácsolták a gyerekeiket az
utcákról.
    
    Az elmúlt 10-15 évben a Forradalmi Rendőrezred gumibotos
karhatalmistái emlékeztették a magukról megfeledkezőket, hogy a
nemzeti színeknél lényegesen fontosabb szín is van, Kossuth és a
szabadság éltetése politikai bűncselekményszámba ment. De hozhattak
nekünk idegen szuronyok hegyén új nemzeti és nemzetközi ünnepeket,
kreálhattak új címereket, hamisíthatták a történelmet, a nemzeti
tudat mély rétegeiből nem sikerült kitörölni a szabadság,
függetlenség, magyarság, demokrácia - az 1848-as forradalom
eszményeit.
    
    A diktatúra mindig idegen maradt a magyar nép szellemiségétől,
hagyományaitól, szabadságszeretetétől, jelentkezhetett barna, zöld,
vagy vörös színben. 1848 eszményei ma éppen olyan időszerűek, mint
akkor és azóta mindig voltak, hiszen még mindig megvalósulásra
várnak.
    
    Az idők azonban változnak, az események - különösen az elmúlt pár
hónapban - felgyorsultak. A hazai kommunista rendszer olyan
mélységes csődbe vitte az országot, hogy abból szinte nem is
látszik kiút. Ez a kommunisták mostani egyezkedési hajlandóságának
az oka. Összefogásra szólítanak fel, új nemzeti konszenzust
emlegetnek és programot ajánlanak, de hány kommunista programot,
hány tervet látott már a nép 40 év alatt? Mindegyiket
megvalósították, túlteljesítették, és lám, hova jutottunk?
    
    A marxista-leninista társadalomtudomány iránytűjével tájékozódó
párt kátyúba vitte az országot, maga is ideológiai válságban van, a
nép előtt hitele nincsen. Nem arról van szó, hogy egy jó elméletet
rosszul valósítottak meg, hogy valódi szocializmus helyett lombik
szocializmust hoztak létre. Az elméletet igenis megvalósították és
ilyen a gyakorlatban. Ez a létező szocializmus, Havannától Hanoiig,
vagy még rosszabb. Bár csak elmélet maradt volnál
Az elmúlt fél évben kétségtelenül történtek változások. De a
pártállam centralizált intézményrendszere még a helyén van és néha
úgy tűnik, hogy a párt reformszándékainak az őszintesége vitatható.
    
    Mintha a párt időnyerést célzó hatalmi utóvédharcokat folytatna, és
a népakarat érvényesítése helyett igyekezne minél több pozíciót
megtartani, átvészelve a mai időket.
    
    Messze vagyunk a valódi parlamentarizmustól, jogállamiságtól,
demokráciától. Mintha még sokan nem értenék, hogy elmúlt a
politikai lavírozások ideje, hogy az egyre türelmetlenebb nép a
szavak súlyát már a tettek mérlegén hajlandó csak lemérni. Tudjuk,
a mai válságot nem a mai kormány és nem teljésen a mai pártvezetés
idézte elő, de a felelősséget mégiscsak nekik kell vállalniuk a
következményekkel együtt. A nép, a haza sorsáért aggódó ellenzéki
erők feladata az, hogy az alapkérdésekben őrizzék meg egységüket,
és szorítsák rá a kormányzó pártot arra, hogy ígéreteit váltsa be,
hozza létre a parlamentáris demokráciát, jogokat és nem
ideológiákat rögzítő alkotmányt, a jogállamiságot.
    
    A tisztességes kommunistákkal meg kell találni a közös hangot,
ahogyan megtaláltuk 1956-ban is. Ma is sokan vannak köztük, akik
őszintén akarják a nemzeti megbékélést, megújulást. A reformokhoz
idő és társadalmi nyugalom kell. Az indulatokat visszafogva, a
sérelmeket félretéve kell szemügyre venni ezekben a napokban a
helyzet külső és belső veszélyeit, kockázatait.
    
    Igen nehéz helyzet a valódi reformtársadalomba való átmenet, a
fokozatosság. Történelmünk úgy hozta, hogy nincsen elég
demokratikus hagyományunk, tapasztalatunk. Igényünk megvan a
demokráciára: újra Európához akarunk tartozni. Hibás lépésekkel nem
szalaszthatjuk el az alkalmat.
    
    Es végül még valami: a sarokba szorult párt milliméterekkel
méricskéli 1956-ot, mert nem lehet kitérni többé előle. Hadd
szögezzük le; 1848 és 1956 - ez a két forradalom és szabadságharc
közös tőből fakadt. Amikor az 1848-as fiatalokat említjük, akkor
mindig hozzájuk gondoljuk az 1956-osokat is. A bebörtönzötteket, az
elesetteket, a kivégzetteket, az ismeretlen sírokban porladókat, és
azokat is, akik itt járnak köztünk, őszen, megfáradtan, de
szívükben életük végéig melengetve 1956 tiszta lángját.
    
    És nem felejtjük el azt sem, hogy március 15-ike után jöhetett
Világos, Arad, október 6-a, amint jött november 4-ike, jöttek az
új muszka vezetők, az új haynauk és az új pufajkás és Bach-
huszárok, a 301-es parcella.
    
    Csaknem másfélszáz év eltelt már 1848 óta. De Kossuth Lajosnak
sosem fogy el a regimentje. +++
    


1989. március 15., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)

" A nemzeti kerekasztal szeptember 6-án ülésezett. A sajtó jelen volt, érdemi haladás nem történt. Pozsgay elkezdett kapkodni. Baráti társaságban kijelentette, hogy az egész ügyet legkésőbb szeptember 20-ig be kell fejezni. Az ok látszólag az volt, hogy az állampárt kongresszusát október 5-6-ra hívták egybe. Addigra pedig egyértelmű helyzetet kellett teremteni. De a sietségnek volt egy tágabb összefüggése is, mégpedig elsősorban a fenyegető külpolitikai helyzet."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD