Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 06.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához

"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város lakásgondjait 2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével 3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is, rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:

Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye

"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület - tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség - tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van, ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."

MDF-nagygyűlés

(Gadó György)
München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - késő esti adás) - A
budapesti régi Sportcsarnokban aligha volt olyan sportesemény, mely
ekkora és ilyen lelkes közönséget vonzott volna oda, mint ez a
politikai esemény. Ugyanott, ahol néhány hónapja Grósz Károly
mondta el fenyegető szavait a kommunista pártaktíva előtt a
fehérterror veszélyeiről és egyebekről, most a Magyar Demokrata
Fórum tartotta első országos gyűlését.
    
    Nemcsak a lelátók teltek meg zsúfolásig, nemcsak a lépcsőkön és az
előtereken volt sűrű a közönség, de még ott is több százan álltak
vagy ültek, ahol máskor a verseny, vagy mérkőzés zajlik. Az MDF
szurkolói birtokukba vették a küzdőteret is - és ezt most
jelképesen is mondom.
    
    Addig ostoroznak nemzetem, míg végre földobog szíved - idézte az
est kezdetén a versmondó a költőt. Az itt összegyűlt sokaságot nem
kellett buzdítani, végig együtt lélegzett a szónokokkal és fel-
felzúgott a vastaps, amikor 1956 forradalmáról, Nagy Imréről, a
lengyel szolidaritásról, vagy - távolabbi célként - a magyar
semlegességről esett szó.
    
    El kell ismerni az előadók kiválóan beszéltek. Für Lajos, az MDF
elnökségi tagja (... vételzavar...) a szónok magával ragadó
erejével párosította, majd az utána szóló Csurka István a
visszafogott indulat és a keserű gúny hatóerejével késztette
helyeslésre a hallgatóságot.
    
    Ám ne higgyék, hogy a gyűlés lényegét holmi szónokias frázisok és
puffogó deklamációk adták. Nem. Értékes gondolatok és gondolatilag
megalapozott programszerű követélések kaptak itt hangot és a
mintegy 2.500 főnyi közönség részéről helyeslő támogatást.
    
    Für Lajos rámutatott: a nemzet előtt lényegében hasonló feladatok
állnak, mint 1848 forradalma idején. A függetlenségünket kell
helyreállítanunk, le kell bontanunk egy életképtelen
megcsontosodott struktúrát, fel kell zárkóznunk Európához, és az
összmagyarság nemzeti arányaiban kell politizálni - csakhogy jóval
súlyosabb feltételek közt, mint 140 évvel ezelőtti elődeinknek.
    
    Ilyen nehéz körülmények között sem lehet azonban alku tárgya az a
három és fél millió magyar, aki önhibáján kívül antidemokratikus
békediktátumok folytán került kisebbségi sorba. Nem alku tárgya a
múltunk sem, az az ezer év, amely nemcsak a magyarságé, de
mindenképpen Magyarország történelme volt.
    
    Az előadó erőteljes szavakkal követelte egy olyan országgyűlés
megteremtését, amelyben szóhoz juthatnak az ország közéletében már
jelentkező demokratikus reformerők. A Magyar Demokrata Fórum -
mondotta - minden alkalommal elismétli a követelést: demokratikus
és szabad választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlést, s ha ez
meglesz, úgy a jogállamiság első ténye lesz meg.
    
    Szólt arról is Für Lajos, hogy az MSZMP lehetségesnek mond egy
koalíciót az MDF-el. Mi ezt nem tartjuk lehetségesnek -
hangsúlyozta, és szavait vastaps követte. - Tárgyalni mindenkivel
készek vagyunk, de semmiféle koalíciót, uniót, nemzeti bizottságot
a választásokig, amelyen majd megméretnek a tárgyaló felek. A
közönség erre a kijelentésre is vastapssal felelt.
    
    Ezután a krakkói katolikus lap, a Lad főszerkesztője tolmácsolta a
lengyel demokraták üdvözletét. Szavai közben a tömeg előtt
transzparenst bontottak ki, rajta e szavakkal: "Lengyel-magyar
szolidaritás". A hallgatóság ujjongva fogadta a jelenetet és
szívből köszöntette a vendéget, amikor az kijelentette: a lengyelek
függetlensége és szabadsága szorosan összekapcsolódik a
magyarokéval.
    
    A szívmelengető epizód után keserű mozzanat következett. Az elnöklő
Lezsák Sándor két romániai magyar letartóztatásáról adott hírt:
Lányi Szabolcs bukaresti egyetemi tanárt és Ferences Istvánt, a
Csíkszeredán élő költőt azért fosztották meg szabadságuktól, mert
kapcsolatot tartottak a bukaresti magyar követséggel.
    
    De, hadd térjek vissza az est fő eseményeihez: Csurka István a tőle
megszokott dinamizmussal kezdte beszédét. Mint már Für Lajos, ő is
kiemelte: a félelem még jelenlévő és szétsugárzó tényezője az
életünknek, noha úgy tetszik, beszélni már szabad. De sokan mégsem
mernek, sokan pedig értelmetlennek, hiábavalónak tartják, hogy
szóljanak. Ma mindenki reformer - mondta gúnyosan Csurka - csak hát
a nép hallgat. Mert a nyilvánosság ugyan sosem volt ilyen nagy, de
nem volt ekkora a létbizonytalanság sem.
    
    Ha igaz lenne, hogy a nyomor elősegíti a kedvező politikai
változást, akkor Romániában már 10 francia forradalomhoz hasonló
megmozdulásnak kellett volna támadnia. De a nélkülözés közönyössé,
a szegénység gyávává tesz.
    
    Nálunk a glasznoszty hatalmas műsorrá lett, amit a tömeg csak
nézhet, miközben bíztatják, hogy örüljön, különben még ezt is
visszaveszik tőle. Míg a párt összeszedte és kimazsolázta az összes
alternatívok legmerészebb gondolatait - itt a hallgatóság gúnyosan
felmorajlott - és úgy tesz, mintha mindent kész lenne megadni, a
lényeges követelések elől elzárkózik.
    
    Addig nem lehet tárgyalni - folytatta Csurka -, amíg az egyik
partner pisztolyt tart a nadrágzsebben. Elég volt abból, hogy a
saját pénzünkből figyeltettek bennünket. Ha a Kádár-féle
egypártrendszer a forradalom után a fegyverek begyűjtésével
kezdődött, most kezdődjék a többpártrendszer is a fegyverek
begyűjtésével. Le kell fegyverezni a 200 ezernyi kiváltságost,
akinél fegyver van, és fel kell oszlatni a Munkásőrséget. De még ez
sem elég a tárgyalásokhoz. Garancia kell arra, hogy az
elnyomorodást legalábbis megállítják, ha már javulást nem
ígérhetnek.
    
    Ha az infláció növekszik, akkor a független demokratikus
szervezetek a politizálni kedvetlen és túlhajszoltságában kellő
szabadidővel sem rendelkező nép körében nem verhetnek gyökeret.
    
    Végül nevetségessé válnak. Ez a visszarendeződésnek kedvez.
    
    Országos vitát és programot a szegénység terjedésének megállítására
- sürgette Csurka István és hozzátette: el kell törölni a
kiváltságokat. Áldozatokat csak az követelhet, aki maga is
áldozatra kész. De hozott-e a hatalomban ülők osztálya áldozatokat?
    
    A kiváló író nagy tetszéssel fogadott és itt csak töredékesen
ismertetett beszéde után, mely egyébként egy-két olyan
megállapítást is tartalmazott, amellyel máskor szívesen vitába
szállnék, az est befejezéseképpen Csengey Dénes a holnapi
tüntetésről szólt röviden: - Nézzünk a provokátorok körmére, de
tartsuk szem előtt, hogy nem a provokátorok ellen, hanem a március
15-e megünnepléséért megyünk az utcára - mondotta. +++


1989. március 14., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)

" A nemzeti kerekasztal szeptember 6-án ülésezett. A sajtó jelen volt, érdemi haladás nem történt. Pozsgay elkezdett kapkodni. Baráti társaságban kijelentette, hogy az egész ügyet legkésőbb szeptember 20-ig be kell fejezni. Az ok látszólag az volt, hogy az állampárt kongresszusát október 5-6-ra hívták egybe. Addigra pedig egyértelmű helyzetet kellett teremteni. De a sietségnek volt egy tágabb összefüggése is, mégpedig elsősorban a fenyegető külpolitikai helyzet."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD