|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés
|
München, 1989 március 8. (SZER, Világhíradó) - Kasza László jelentkezik Budapestről, beszámolóval az Országgyűlés mai ülésszakáról és interjúval Király Zoltánnal. - Ez az ülésszak ügyrendi vitával kezdődött, amelynek paragrafusait Horváth Lajos soros elnök, ha ismerte is, nem mindig tudta átültetni a gyakorlatba. Így történt, hogy öt percen belül háromszor változtatta meg véleményét abban a kérdésben, hogy támogatják-e a napirendként önálló indítványokat, vagy nem. Maradt az, hogy igen - s ez új légkör jele a magyar parlamentben, nem söpri le egyszerűen a Ház elnöke azokat a javaslatokat, amelyek nem illenek bele az előre megírt forgatókönyvbe. De persze maradt az is, hogy ezeket aztán szépen egymás után leszavazta az a nagy többség, amely még mindig úgy tartja fel a kezét ahogy, és amikor megkívánják tőle. Megint az történik, hogy beszélni szabad, de marad minden a régiben? Hadd ne válaszoljak erre a kérdésre. Mondjuk inkább azt, hogy legalább beszélni lehet, és a beszédből gyakrabban lesznek ellenőrizhető cselekedetek, mint a hallgatásból, vagy hallgatási kényszerből. De vissza az eseményekhez: a nap a parlament elnökének: Stadinger Istvánnak lemondásával kezdődött. Sarlós István után ő a második olyan országgyűlési elnök rövid idő alatt, aki nem emelt fővel távozott. Király Zoltánt kérdeztem - szegedi képviselőt -, hogy sikerélménynek könyveli-e el Stadinger lépését, hiszen neki komoly szerepe volt abban, hogy az elnök lemondott. - Én inkább azt sajnálom - tehát nem sikerélményként fogom fel - azt sajnálom, hogy Stadinger István akkor már nem vonta le a konzekvenciáit - már az ő cselekedeteinek, vagy a vitavezetésének konzekvenciáit - tehát hogy nem eleve magától jutott erre az elhatározásra már abban az időben. Végülis nagy dolog, de mindegy a végeredményt tekintve, de azt hiszem, hogy az is szerepet játszhatott ebben az ő döntésében, hogy hiú emberként elég nehezen tudta elviselni a kritikát, hiszen akkor, amikor nekem válaszolt a múltkori országgyűlési ülésen, amikor megbíráltam, akkor is egyszerűen elhatárolta magát attól, tehát hogy ő igenis a kollegialitás szellemében, a házszabályok szerint járt el. Egyszerűen nem volt képes kellően fogadni mindezt. Most aztán így elég sok bírálat érte, a kabarétól kezdve sok komolyabb cikken keresztül. Ezt nem tudta kellően tolerálni, és felmerült ez a bős- nagymarosi újabb indítvány, amely nyilvánvaló volt, hogy előkerül itt a mostani parlamenti ülésszakon - azt hiszem ez volt talán azt utolsó. Ezek az én feltételezéseim. Ez viszont eleve szemlélteti a politikai vereséget. - Közben bejelentették, hogy nemcsak Stadinger István, hanem hat parlamenti képviselő is lemondott. Közülük hárman: Cservenkáné, Apró Antal és Molnár Frigyes azért, mert aláírásgyűjtési akció indult visszahívásuk érdekében kerületükben. A parlament 22 tagú jelölő bizottságot nevezett ki, amely most javaslatokat fogad el a következő parlamenti elnök személyére. Ez meglehetősen látszattevékenység, hiszen alig fér kétség ahhoz, hogy az MSZMP jelöltje: Szűrös Mátyás kerül ezen - a politikusok számára immáron veszélyessé vált - székbe. Ezután javasolta Király Zoltán, hogy ne tűzzék napirendre a Munka Törvénykönyvét módosító, és a sztrájkot bizonyos esetekben engedélyező törvényt. Az előterjesztést rossznak, az időpontot pedig elhibázottnak látja. Közvetlenül utána Szentágothai János akadémikus javasolta, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyét vegyék fel ismét a napirendre. Egy másik képviselő hozzátette, hogy állítsák le az építkezéseket a népszavazás kimeneteléig. Németh Miklós miniszterelnök taktikai javaslattal elodázta az ügyet. Azt terjesztette elő, hogy a május-júniusi ülésszakon a népszavazási törvénnyel együtt tárgyalják Bős-Nagymaros ügyét. A parlament neki adott igazat. Miután az alkotmánymódosítási vitával telt el az idő, Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésén még mindig folyik az eszmecsere a budapesti Parlamentben. +++
1989. március 8., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|