Rendszerváltás és az MTI

	Vita az MSZMP-n belül
(Fodor György) London, 1989. február 19.(BBC, Panoráma) - A magyar kommunista párton, azaz az MSZMP-n belül vita folyik a liberálisabbak és a konzervatívok között azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az 1956- os forradalmat a sztálinizmus elleni népfelkelésnek ismerjék el, vagy pedig továbbra is ellenforradalomnak tekintsék. Ismeretes, hogy a párt történelmi albizottsága felkelésnek nyilvánította az eseményeket. A Magyarország sorsáért több mint négy évtizede felelős kommunista pártnak szembe kell néznie a válósággal. A szembesülés pillanata pedig éppen egy olyan időszakban érkezett el, amikor az eredmények mutatószámai gyászosabbak, mint valaha. Az utóbbi tíz évben a nemzetgazdaság olyan veszteségeket szenvedett, amelyeknek értéke megegyezik az ország második világháborús anyagi veszteségével. A lakosság egyötöde a szegénységi szinten vagy az alatt él. Ez a csődkép is része annak az 1956-ról szóló, két nappal ezelőtt közzétett jelentésnek, amely leszögezi: a pártvezetőség döntő módon hozzájárult az ilyen helyzet kialakulásához azáltal, hogy nem volt hajlandó tudomásul venni azokat a problémákat, amelyekkel mindenképpen szembesülnie kellett volna. De mi köze van mindennek 1956-hoz? A jelentés nem .szorítkozik csupán az akkori események elemzésére, hanem átfogó képet ad az egypárti uralomra épülő elavult ideológia által vezérelt és minden bírálathoz ellenségesen viszonyuló kormányzási rendszerről is, amely a stabilitás nevében ragaszkodott a hatalomhoz. Ha az 1956-os felkelés az ilyen rendszer elleni lázadás volt, s ha Magyarország jelenlegi politikai erjedése ennek a rendszernek a békés megváltoztatását célozza, akkor nyilvánvaló összefüggés van 1956 újraértékelése és a kommunista párton belül folyó jelenlegi küzdelem között. Az egész ügynek természetesen mély érzelmi töltete is van. Igazságtételt követelnek a felkelés után kivégzett, és jeltelen sírokban nyugvó százak hozzátartozói. Azok a százezrek, amelyek emigrációba kényszerültek, vagy otthon voltak kitéve üldöztetésnek, követelik annak nyilvános elismerését, hogy jogtalanul szenvedtek. Az ilyen követelések Magyarországon jóval nagyobb súllyal bírnak, mint sok más országban, s a kommunista párt ezek teljesítése nélkül soha sem szerezheti vissza az elvesztett bizalmat. Az utóbbi egy év során létrehozott nem kommunista politikai csoportok rátapintottak ennek az ügynek a döntő fontosságára, s ettől tették függővé a kommunistákkal való együttműködésüket. A kommunista párt reformista szárnya is tisztában van azzal, hogy programja elválaszthatatlan 56 újraértékelésétől. Véleményük szerint - amint ez a most közzétett jelentésből is nyilvánvaló - mindez együtt jár a szocializmus uralkodó párthoz kötött koncepciójának újjáértékelésével is. A reformisták, akik a Központi Bizottság múlt heti plénumán kieszközölték az egypártrendszer elhagyására vonatkozó döntés meghozatalát, Nagy Imre akkori miniszterelnök által 1953-ban elindított reformprogramjában látják saját gyökereiket. Mint a jelentés leszögezi: Nagy Imre erőfeszítései a pártvezetőség ellenállásába ütköztek egy olyan időszakban, amikor a magyar társadalom többsége már elutasította a szocializmus sztálini modelljét. Kádár János pártvezetése idején a sztálini modellt később lényegesen módosították, elsősorban a mezőgazdasági politika terén, és nagyobb figyelmet szenteltek az életszínvonalnak. A magyar társadalom közelebb került ugyan a politikai hatalomhoz, de számos létfontosságú területen nem változott a helyzet, s amikor 1973 után elmélyült a válság, visszatértek a sztálini politika elemei, és ismét az erő hatalma jutott kifejezésre. A felgyülemlett problémákkal most szembesülni kell. A jelentés lényege, hogy most a felszínre került az, amit 1956-ban elfojtottak. +++ 1989. február 19., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »