|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP KB állásfoglalása
|
Köln, 1989. február 11. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, mint várható volt, megtalálta azt a definíciót az 1956-os eseményekre, amellyel a testület és a párt tagjai többé-kevésbé valamennyien meg tudnak barátkozni, amelyet az MSZMP sorain belül senki nem fog sértőnek tartani, és az, akinek eltérő véleménye van, finom gesztusokkal is elhatárolhatja magát a KB döntésétől. Ma a budapesti pártvezetés állásfoglalásához Romhányi István fűz kommentárt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nem volt választása, döntenie kellett, egységet kellett demonstrálnia. A vezetés iránti bizalom hiánya, a külgazdasági gondok egyaránt megkövetelték, hogy cselekvőképes egységként lépjen fel. Pozsgay Imre a messzemenő gazdasági, politikai és társadalmi reformok elsőszámú exponense két héttel ezelőtt világszerte nagy visszhangot keltett azzal a kijelentésével, hogy a párt által megbízott történész bizottság népfelkelésként értékeli 1956-ot. Politikum volt, hogy nem várta ki a tudósok állásfoglalását és az is, ahogy az államminiszter kijelentéseire a pártvezető és a kormány elnöke reagált. Pozsgay Imre fellépésében Grósz Károly nyilvánvalóan kihívást látott, amire gyorsan akart reagálni. A ma délután elfogadott formula nem teszi magáévá 1956 Pozsgay-féle értékelését. De azt sem lehet állítani, hogy ennek szögesen ellentmond. A kompromisszum, úgy tűnik, inkább a kizárólag ellenforradalmat emlegető és eddig elsősorban Berecz János által képviselt álláspont rovására jött létre. Hiszen eddig csakis ez felelt meg a párt irányvonalának. Az árnyaltabb értékelés elfogadtatása tehát Pozsgay Imre nevéhez fűződik. Ha a kikényszerített kompromisszum gyengítené az államminiszter párton belüli pozícióját, aligha árthat tekintélyének a pártkívüli többség szemében. Ő megtette a magáét, indítványát a reformerek megszavazták, a maradiak leszavazták. A maradiak, akikről Kádár János leválasztása óta hallani is alig lehetett, egyre inkább magukra maradnak. A Grósz Károly által is vehemensen szorgalmazott szerkezetváltást kétszeresen is hátráltatják, politikai tisztségük révén, és munkahelyükön is. Első számú exponensük, Berecz János most, úgy tűnik, együttműködést próbál kialakítani Pozsgay Imrével, hogy visszanyerje azt, amit két évvel ezelőtt az írókkal és a szellemi ellenzékkel vívott harcában a közvélemény szemében elveszített. Átpártolása akkor is gyengíti a visszahúzó erőket, ha esetleg csupán taktikai jellegű. Az utóbbi két nap magyar vonatkozású moszkvai jelentései arra engednek következtetni, hogy a szovjet vezetés jóindulattal van a magyar reformerek iránt. A történelmi tévedések és bűnök felfedése, bevallása továbbra is tápot ad majd a közelmúltról folyó vitának, amely Magyarországon ma csupán a Központi Bizottságon belül zárult le. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|