Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 06.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához

"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város lakásgondjait 2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével 3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is, rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:

Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye

"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület - tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség - tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van, ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."

1956 értékelése

(Siklós István)
London, 1989. február 5. (BBC, Kerekasztal) - Az MSZMP Központi
Bizottságának albizottsága 110 oldalas értékelést készített, amely
az elmúlt 40 év magyar történelmének főbb folyamatait tekinti át.
    
    Kiadását márciusban tervezik. Angliában a sajtóban - a BBC-ben is -
nagy figyelmet keltett a dokumentum, ugyanis az eddigi értesülések
szerint többek között két fontos megállapítást is tartalmaz -
nevezetesen: hogy az 1954-55-ös időszakban Nagy Imre a helyes úton
járt, és hogy 1956-ban nem "ellenforradalom" volt, hanem
"népfelkelés" történt. Erről egyébként a bizottság vezetője, Berend
T. Iván a BBC-nek adott interjújában a következőképpen
nyilatkozott.
    
    - Természetesen szembekerültünk 1956 történelmi kérdésével, és a mi
albizottságunkban végzett munka és a dokumentumok vizsgálata is
arra vezetett bennünket, hogy visszatérjünk ehhez a formulához,
amelyet az MSZMP legjobb teoretikusai - hozzá kell tenni:
úgyszólván rögtön 56-ot követően - megfogalmaztak. Akár Molnár
Erikre, akár Lukács Györgyre gondolnék - ők használták ezt a
kifejezést - és ennek a valóságtartalma látszik bizonyítottnak.
    
    Egy vérig sértett nép - megalázott nemzeti érzésében,
létfeltételeiben, egy agyonzaklatott parasztság, egy megalázott
értelmiség, egy megnyomorított munkásság - tömegesen lépett fel a
sztálini típusú, Rákosi-féle rendszer ellen. Ebben a szituációban
az a szocializmus megtisztítását és megújítását zászlajára tűző
mozgalom, amelyben jelentős értelmiségi, és ifjúsági diákcsoportok
játszották a döntő szerepet - ez lépett tulajdonképpen a színre
október 23-án - és ehhez igen hamar jelentős munkástömegek
csatlakoztak Budapesten és vidéken is.
    
    Ez adta tulajdonképpen az egyik alapvonását, fő vonását ennek a
fellépésnek, amelybe - a dokumentumban így fogalmazunk - amelybe
"kezdetektől a legkülönbözőbb tendenciák keveredtek".
    
    - Berend T. Ivánt hallották.
    
    A kerekasztal mellett Péter László, a londoni egyetem magyar
történelem tanára. Telefonon kapcsolódik a beszélgetésbe Bíró
Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja, a Hitel című
irodalmi, társadalmi, kritikai lap főszerkesztője, és ugyancsak
telefonon, Budapestről Hajdú Tibor, a Történettudományi Intézet
munkatársa. Mindenekelőtt Hajdú Tibort kérdezem, hogy mit szól
ehhez az értékeléshez, egyetért-e Berend T. Ivánnal és a bizottság
jelentésével?
    
    - Hát annál inkább is egyetértek a Berend T. Iván által
kidolgozott anyaggal, mert az anyag kidolgozásában részt vettem
mint a bizottság szakértője. Sok vita után alakult ki ez a
megfogalmazás, és természetesen egyetértek vele. Mint már Berend T.
    
    Iván utalt rá -és szeretném én is hangsúlyozni - hogy nem kell arra
gondolni, hogy 32 évig csak azt szoktuk mondani, hogy
"ellenforradalom", és most egy nehéz helyzetben - istenem -
elkezdünk mást mondani. Ez egy régi vita a MSZMP-n belül, (és azon
kívül is természetesen), és megfogalmazódott már 1957 legelején.
    
    Molnár Erik úgy mondta ezt egy nyomtatásban soha meg nem
jelentetett írásában, hogy "nemzeti demokratikus felkelés". Hát
tulajdonképpen ebből alakult ki - némi leegyszerűsítés nyomán - a
"népfelkelés", ami egy szépen hangzó szó - de mint Berend is utalt
rá: ebben benne van az is, hogy a (...) népfelkelés az nagyon sok
mindent jelent, és - bár ez csak egy szó - éppen ezért egy igen
pontos kifejezés lehet.
    
    - Bíró Zoltán hogyan vélekedik erről?
    
    - Hasonlóan. Talán azzal az árnyalatnyi kis különbséggel, hogy
ugye a Magyar Demokrata Fórum nagyon határozottan leszögezte
annakidején alapító levelében: "ami 1956-ban történt, azt
forradalomnak, illetve nemzeti felkelésnek" tekinti. En azt
gondolom, hogy ami inkább vitát okozhat, az az, hogy 30 év alatt
erről először is vitatkozni sem nagyon lehetett. Azon kívül 30 évig
talán nem is kellett volna ezen vitatkozni.
    
    Itt arról van szó, hogy volt egy pártálláspont, amely az
ellenforradalmi minősítés mellett tette le a maga voksát, és volt
egy nemezeti tudat is, nemzeti érzés -, amely a forradalom mellett
tette le a maga voksát. Úgy gondolom, hogy ez a kifejezés:
"népfelkelés" - és főképpen az a politikai gesztus, ahogy ez most
elhangzott -, ez mindenesetre nagyon jó dolog, mert nehéz
helyzetben végül is lehetővé teheti - ha a párt ezt magáévá teszi -
hogy valóban ez a sokat emlegetett konszenzus a hatalom és a nép
között vagy létrejöjjön, vagy legalábbis közeledjenek egymáshoz az
álláspontok.
    
    - Most akkor ha szabad: Péter Lászlót kérdezem az elhangzottakról.
    
    - Nekem is az a véleményem, hogy ez egy fontos előrelépés annak
kimondása felé ,ami kézenfekvő. De én valahogy úgy érzem, hogy
azért ez inkább egy taktikai lépés, mert nagyon erős argumentumok
hozhatók amellett, hogy ami 56-ban Magyarországon történt, az
forradalom volt. Végeredményben miről van szó? Amikor egy eseményt
forradalomnak mondunk, ez mondjuk önmagában nem minősít semmilyen
szempontból - lehet egy forradalom jó, lehet egy forradalom rossz.
    
    56 jó forradalom volt abban az értelemben, hogy morálisan a magyar
népnek az óriási többsége azonosult vele. 56 mondanivalója ma is
elevenen él az emberekben, és ez a "forradalom" szóhoz kapcsolódik.
    
    Tehát tulajdonképpen morális követelmény szerintem, hogy azt a
kifejezést használjuk, amellyel a magyar nép többsége annak idején
morálisan azonosult.
    
    A forradalommal való azonosulás annyit jelent, hogy a forradalomnak
volt egy programja. Nem a régi társadalmi rendszer visszaállítása,
hanem a rendszer demokratizálása. Hát ezt a demokratikus programot
ma igyekszik a kormányzat megteremteni. Ennek pedig az előfeltétele
az, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és azt a szót használjuk,
amire az emberek emlékeznek - vagy ha nem is emlékeznek, de hát
ezzel azonosítják magukat. Tehát mindent összevéve a nemzeti
konszenzus megteremtésének a lehetősége sokkal jobb egy reform
végrehajtására - ha a kormányzat ebben a tekintetben tiszta vizet
öntene a pohárba.
    
    - Hajdú Tibor mit szól az elhangzottakhoz?
    
    - Nekem semmi kifogásom sincs az ellen, ha az 56-os események
résztvevői, és hívei, emigránsai, akik ezt a kifejezést használják,
hogy "forradalom", akár mást -, de én nem hinném, hogy tökéletesebb
kifejezés lenne, mint a "népfelkelés". Én elfogadom, hogy a
népfelkelés tökéletes kifejezés -, végül is egy bonyolult
folyamatot egy szóval nem lehet tökéletesen kifejezni. De nem
tökéletes persze a "forradalom" sem. Nem akarok belebocsátkozni
abba, hogy miért, bár erről is sokat vitatkoztunk, azért
megbeszéltük ezt a variációt is - tulajdonképpen a forradalom az
napjainkban elsősorban a marxista terminológiában, vagy a baloldali
terminológiákban jelenik meg mint jó forradalom - ahogy Péter
László mondta - és ebben az értelemben, (marxista értelemben) nem
lehet forradalomról beszélni.
    
    Na most más, általános értelemben, ahogy a nagyobb népfelkeléseket
nevezzük forradalomnak, persze lehetne, nem emlékszem, hogy ez
pontosabb lenne. Még egy szempont szól a forradalom kifejezés
elfogadása ellen: hogy itt 32 éven keresztül egy propagandaháború
folyt. Egyrészt a hivatalos MSZMP-propaganda, másrészt pedig ennek
különböző ellenzői között, és az egyik oldalon kiáltották, hogy
ellenforradalom, a másik oldalon kiáltották, hogy forradalom - és
ez a kiáltozás sok esetben elvette a levegőt az értelmes, alapos,
mély vizsgálat elől. Tehát, mondjuk én a továbbiakban azt tartanám
jónak és szerencsésnek a konszenzus szellemében, ha nem
jelszavakkal harcolnánk, hanem elemzésekkel is kimutatnánk: melyek
mások elemzéseinek a gyenge pontjai. Itt ebből mindnyájan csak
tanulhatnánk.
- Bíró Zoltán miképpen látja?
    
    - Jó volna valóban a jelszavakat félretéve most már elemzésekkel
szólni erről az eseményről is és sok minden egyébről - az egész
történelmünkről. De azt azért hadd tegyem hozzá, hogy nem hiszem,
hogy a részletekben, vagy a részletekből lehet igazán megérteni egy
történelmi eseményt - sokkal inkább annak az egészét, és lényegi
vonásait kellene nézni. Ha innen nézem, akkor talán az lenne a
helyes, hogyha visszamennénk 45-höz.
    
     1945 és 48 között Magyarországon - szerintem legalábbis -
bármilyen terminológia szerint egyfajta csendes forradalom zajlott
le. 48-ban ehhez képest - ha már ellentétpárokat kell állítanom -
akkor azt kell mondjam, hogy az volt az ellenforradalmi pillanat:
48-49. És ha ez elfogadható, és elfogadom Berend T. Ivánnak azt a
két kifejezését, ugye, hogy itt egy megalázott nép, és agyon
zaklatott nép volt az, amelyik felkelt 1956-ban egy lehetetlen
rendszer ellen, egy elviselhetetlen rendszer ellen, - akkor
énszerintem - bármilyen oldalról nézem is, és bármilyen
terminológiát használok - mégiscsak valami forradalom-félének kell
ezt tekintenem, és mégis csak benne kell látnom azt az elemet is,
amire mi azt mondtuk, hogy "nemzeti felkelés".
    
    - Ha kívülről nézi az ember, akkor felmerül a kérdés, hogy
valójában az a vita, ami e körül a két fogalom-, vagy két szó
között dúl - ez voltaképpen nem 56-ról szól, hanem 1989-ről, és
voltaképpen a mai rendszernek a szavahihetőségét kívánja
megteremteni, ezeknek a szavaknak a bevezetésével. Péter László,
hogy látja ezt?
    
    Mindenképpen része a mai politikai vitának, arról, hogy a reform
milyen irányba menjen, és hogy a reformnak mi a - lehetősége ? A
kormányzat és a nép konszenzusának, a kialakítása szempontjából, -
amit mindenki szeretne: Kint élő magyarok, otthonélő párttag
magyarok és párton kívüliek. A kérdés, itt inkább az, hogy ennek a
nemzeti .konszenzusnak a megteremtését elősegíti-e ez a lépés, hogy
1956-ot amely egy döntő élménye a magyarságnak a 20. században -
visszaadta az önbizalmunkat- - és ami még ennél is fontosabb: az
önbecsülésünket - és ez az élmény ez a forradalom szóhoz
kapcsolódik. Én nem szavakon nyargalok, amikor ragaszkodnék ehhez,
a szóhoz, mert végeredményben a forradalom tényleg csak egy szó.
    
    Legkülönbözőbb értelmezése van a forradalom szónak. Itt nem a
szóról van szó, hanem arról az élményről van szó, amire a magyarság
1956-ban szert tett, és amely ehhez a szóhoz kapcsolódik. Szeretnék
visszamenni Molnár Eriknek - és erre utalt Hajdu Tibor - a
"nemzeti, demokratikus felkelés" - kifejezésére. Ez sokkal közelebb
állna szerintem ahhoz, ami lehetővé tenné, hogy egy reform
irányában kormányzat;és nép között a konszenzus ma létrejöjj.
    
    - Hajdú Tibor?
    
    - Én azt hiszem, hogy a "nemzeti demokratikus felkelés" - mint
mondtam - nagyon közel áll a "népfelkelés" kifejezéshez -, utóbbi
ennek egyszerűsítése. A nemzeti momentumok a Berend-féle anyagban
is ki vannak hangsúlyozva -, ezt majd meglátják, ha az anyag
megjelenik. Tehát nem látok itt ellentétet. Különben nagyon
remélem, hogy a közeljövőben meg fog jelenni végre nyomtatásban
Molnár Eriknek ez az egy ívnél nem nagyobb terjedelmű, igen érdekes
- mert 57 februárban keletkezett - tanulmánya.
    
    Ha szabadna egy megjegyzést tennem: mint olyan, aki ismeri az egész
130 oldalas anyagot - azt szeretném azért megjegyezni, hogy ennek
az anyagnak egyáltalán nem ez a terminológiai kérdés a lényege! Ezt
Pozsgay Imre méltán emelte ki - mint egy olyat, ami teljesen új, és
szakítást jelent az MSZMP eddigi ideológiájával. De van ebben szó
más fontos dolgokról is - és talán nem tévedek ha azt hiszem, hogy
legalábbis belföldön - ha az anyag megjelenik. Nem tudom látták-e
vagy olvasták-e, hallották-e a mai Népszabadságot, amiben Berendnek
van egy részletes nyilatkozata, amely szerint-, lehet, hogy ez már
februárban meg fog jelenni, mint a Társadalmi Szemle különszáma.
    
    Szóval, ha ez megjelenik, akkor talán nem is csak azon lesz vita,
hogy mi volt: ellenforradalom, forradalom, népfelkelés 56-ban? -
hanem legalább ennyire vita tárgyát fogja képezni az az igen éles
kritika, amit az anyag az 56 utáni gazdaságpolitikával kapcsolatban
gyakorol. És azzal kapcsolatban, hogy az 1956 után konszolidálódott
Kádár-rezsim - kényszerűségből bár - de túlságosan sokat vett át a
régi sztálinista rendszer struktúrájából és kádereiből ahhoz, hogy
egy igazán új rendszerré tudja kinőni magát.
    
    - Bíró Zoltán? A szavahihetőség kérdéséről, ha szabad erre
visszatérni...
    
    - Igen azt gondolom én is, hogy felnőtt ember módjára kellene
nézni ezt, és valóban nem terminológiai kérdésekbe belebonyolódni -
nem ez a lényeg. Péter László azt hiszem elég világosan elmondta,
hogy - és ezzel teljesen egyetértek, és talán mindenki egyetért
ezzel - hogy ez a ma politika kérdése, és ez a lényeg benne végül
is. Ami a szavahihetőséget illeti, én úgy gondolom, hogy amikor
Pozsgay Imre vállalta, hogy ezt politikai nyilatkozatban ezt a szót
- a népfelkelés szót, és ami ehhez tapad - közzéteszi, akkor valami
ilyen gondolat mozgathatta, ez lehetett a hátterében, hogy ha
valamikor, akkor most nagyon nagy szükség lenne rá, hogy a hazai
magyar politikai intézményrendszer, vagy annak legalább egy része
visszanyerje a szavahihetőségét, hogy megteremtse (újra
visszanyerni nehéz lenne) - "megteremteni" újra. És ennek valóban
vannak ilyen feltételei is, mint, ami 1956-hoz köti a magyarságot -
és ennek tisztázása.
    
    - A dokumentum igen kedvező fényben tünteti fel 1954-es, 55-ös
szereplését Nagy Imrének. Elképzelhető, hogy ez Nagy Imre
rehabilitálásához fog vezetni? Végeredményében az a tény, hogy
1956-ban "népfelkelés" történt, és nem pedig "ellenforradalom", ez
tulajdonképpen mentesíti Nagy Imrét, és voltaképpen egy tévedésnek
az áldozata Nagy Imre.
    
    - Hajdú Tibor?
    
    - Itt én erről nem vagyok illetékes nyilatkozni. Végül is valakinek
a rehabilitációja, az, mondhatnám, hogy jogi kérdés. De amennyiben
politikai perről van szó, akkor sokkal inkább politikai kérdés, mert
"csak politikai" perekben azért a jog igen mérsékelten szokott
érvényesülni.
    
    Nem véletlen, hogy az anyagban azt emelik ki, hogy Nagy Imrének
1953 és 1955 között, és zárójelben hozzáteszem: korábbi
tevékenységét is pozitíven értékeli. Mert hiszen, azokban a
vitákban, amiket ő 48-49-ben a mezőgazdaságról Donáth Ferenccel
vagy Hegedűs Andrással másokkal folytatott - természetesen neki
volt igaza. Nyitva hagyja nagyjából az anyag Nagy Imre 56 október-
novemberi szerepének értékelését - mert hát ez valóban egy külön
vizsgálatot, és végső soron egy politikai állásfoglalást igényel.
    
    Én azt mondanám, mint teljesen egyéni véleményemet, hogy Nagy Imre
részéről egy önfeláldozó, nemes cselekedet volt, hogy 56
októberében hajlandó volt átvenni a mások által elrontott
helyzetben a kormányt. De ő egy bizonyos idő után, egy hét után
felörlődött a között, hogy neki két egymással harcoló erő között
kell valahova tartozni, és miután ő soha nem volt külpolitikus -
őneki éppen az volt a rokonszenves vonása, hogy a magyar valóságból
igyekezett kiindulni - ő egy kicsit eltévedt abban a nemzetközi
helyzetben, ami 1956. október-novemberében nagyon bonyolult módon
változott napról-napra.
    
    Hogy az ezért általa viselt kétségtelen felelősséget hogy ítélik
meg,' az sokkal inkább egy politikai kérdés, mint akár történeti,
akár jogi kérdés. De mindenesetre arra fogunk törekedni, és azt
hiszem ez a szavahihetőség kérdésében is igen lényeges, hogy ami
dokumentumot, ami tényt fel lehet tárni, azt mindenesetre
igyekszünk feltárni, és ítélkezni úgyis mindenki a maga
meggyőződése szerint fog.
    
    - Péter László?
    
    - Én nem látom, hogy Nagy Imre eltévedt volna november elseje
után. Tulajdonképpen arról van szó, hogy - hát mondjuk: nevezzük
nevén a gyereket - ugye a többpártrendszer bevezetése volt az egyik
döntő reform, amit Nagy Imre megvalósított pár napra -, hanem a
Varsói Szerződésből való kilépés. A Varsói Szerződésből való
kilépés, tudomásom szerint . Persze, az a helyzet, hogy nincs jó
története 1956-nak - de amit én az" 1956-os forradalomról tudok, az
azt indikálja, hogy Nagy Imre akkor határozta el a Varsói
Szerződésből való kilépésre megteendő nyilatkozat megtételét,
amikor már nyilvánvaló volt, hogy a szovjet csapatok valamilyen
módon a kormányzat megdöntésére törekszenek.
    
    Akkor, amikor már semmi más lehetőség nem nyílt, akkor Nagy Imre
ehhez az eszközhöz fordult. Úgyhogy én nem látom azt, hogy ő
eltévedt - én azt látom, hogy egy kétségbeesett helyzetben, egy
ilyen kényszerpályán mozgott, és az ő lehetőségei, taktikai
lehetőségei rendkívül szűkek voltak.
    
    - Bíró Zoltán?
    
    - Gondolom, hogy Nagy Imre megítélése ügyében legalább háromfelé
kellene tagolni a mai magyar társadalmat. Az egyik: a rehabilitáció
kérdése - az a párt belső ügye, hogy a párt mikor látja jónak
rehabilitálni, vagy jónak látja egyáltalán - az egy pártügy. A
társadalomban, a nemzet tudatában nincs szüksége rehabilitációra,
mert ott él úgy, ahogy él - és azt hiszem körülbelül ugyanúgy él,
ahogy 56-ban és 56 után közvetlen. A harmadik a nehezebb kérdés. Ez
a politikai - a lehetséges, tárgyszerű politikai elemzés dolga. Én
nem hiszem, hogy most ez lenne itt a főkérdés. Valóban el kellene
végezni egy jó politikai elemzést Nagy Imréről, mert - akár Varsói
Szerződéssel, akár Varsói Szerződés nélkül - végül is azt hiszem,
hogy ő az események sodrában volt. Valószínű, hogy egyszerűen
egyénileg nem tudott úrrá lenni már a helyzeten: se kilépni, se
továbblépni nem tudott. Sodródott az eseményekkel, valószínűleg egy
kicsit mindig megkésve, mint ahogy a helyzet természete, sajnos
hozta is. De ez politikai elemzés dolga, hogy ezt leírjuk. A lényeg
az lenne, hogy le lehessen írni. A lényeg az lenne, hogy
Magyarországon erről komolyan lehessen vitatkozni és beszélni, és
persze az kegyelet kérdése - de hát azt hiszem, ez végül is a maga
útján halad.
    
    - Berend T. Iván a BBC-nek adott interjújában kilátásba helyezte,
hogy ezt a dokumentumot heves vita fogja követni. Londonból nézve,
az angol sajtóból ítélve voltaképpen a dokumentum most hatalmi
harcnak az elindítója. Úgyhogy nem tudom, hogy látja ezt Péter
László - hogy valóban hatalmi harc dúl ennek a dokumentumnak a
kapcsán?
    
    - Hát ezt innét Londonból nehéz megítélni. De ténylegesen az egész
témával kapcsolatban itt a program a fontos, nem pedig-a módszer.
    
    Amikor 56-os forradalom kifejezéshez ragaszkodnak sokan, magamat is
beleértve, akkor ezt nem a forradalmi módszer miatt teszik, hanem a
programmal azonosulásról van itt szó, és hogy ennek a programnak a
reformprogramnak a megvalósítását milyen mértékben segítené Nagy
Imrének a rehabilitációja, és eltemettetése, és a forradalomnak az
újraértékelése. Vagy - kapcsolódva ahhoz, amit Bíró Zoltán mondott
- itt nem arról van szó, hogy a párt önkritikát, vagy bárki is
önkritikát gyakorolna.
    
    Hanem inkább arról van szó, hogy ez egy szabad vita tárgyát
képezhesse, és a történészek alaposan - mint erre Hajdú Tibor utalt
- megvizsgálhassák a részleteit annak, hogy tényleg mi történt
1956-ban? Mert a történeti tudat az fontos. A magyar politikai
fejlődést mindig is meghatározta a 48-hoz kötődő visszaemlékezés,
és ma az 56-os forradalomhoz való kötődés.
    
    - Hajdú Tibor, hogyan látja ezt a hatalmi harcot?
    
    - Én nem beszélnék hatalmi harcról - hogy ez közvetlenül hatalmi
harccal kapcsolatos. Az a személy, és az a vezetés, amely
akadályozta ennek a kérdésnek a beható vizsgálatát, az tavaly
májusban eltávozott az MSZMP éléről. Jelenleg sem Grósz Károlynak,
sem Pozsgay Imrének, sem másnak az igazi vezetésben nem fűződnek
különösebb érdekei ahhoz, hogy 56 átértékelésében ilyen vagy olyan
álláspontot foglalunk el. Itt inkább arról van szó, hogy ki
mennyire nyitott az ideológiai problémák iránt. Mondjuk, Pozsgay
Imre nyilvánvalóan azon a véleményen van, hogy a kérdések gyors és
radikális tisztázása segít a problémák megoldásában.
    
    Mások talán óvatosabban gondolkoznak - és ehhez hozzá tehetem az
itteni, tényleg forrásban lévő viták tapasztalata alapján, hogy
persze az MSZMP-nek sok olyan - főleg idős - tagja van, akikben
Péter Lászlóhoz hasonlóan bizonyos érzelmek támadnak fel - csak
éppen ellentétes érzelmek. Tehát ilyen szempontból persze ellenzik
a változtatást azon a terminológián, amit ők megszoktak. Ezt is egy
pártvezetésnek persze figyelembe kell venni, de remélem, hogy ennek
nem ez a döntő szerepe a kérdés tisztázásában.
    
    - Most már "az utolsó szó jogán" Bíró Zoltán, mert kezd lejárni az
időnk.
    
    - Köszönöm az utolsó szó jogát. Először is én azt gondolom, itt
igenis van e mögött hatalmi harc - legfeljebb nem úgy, hogy Pozsgay
vagy Grósz, vagy Pozsgay vagy Szűrös, vagy Fejti vagy nem tudom
kicsoda - tehát nem személyre szóló kérdés ez a felső vezetésben,
de mindenképpen jelen van ebben a vitában is az, amit én ténynek
látok: hogy az MSZMP egyik része határozottan elkötelezte magát a
reformfolyamat mellett - legfeljebb a módszerekről vitatkoznak
belül a másik fele azonban határozottan idegenkedik ettől a
folyamattól, idegenkedik a demokráciától és nem akarja elfogadni.
    
    És nagyon könnyen kapkod továbbra is adminisztratív megoldások, az
adminisztratív eszközök felé.
    
    Ez ebben a vitában éppúgy jelen van, mint bármilyen más politikai
természetű vitában ma. Ez a kulcskérdése ennek a társadalomnak - ha
már a pártról beszéltünk - akkor a pártnak magának is.
    
    - Ezzel kedves hallgatóink végéhez ért kerekasztal-beszélgetésünk.
    
    Búcsúzom tehát Hajdú Tibor, Bíró Zoltán nevében, akik Budapestről
telefonon kapcsolódtak a beszélgetésbe, és Péter László nevében. A
viszonthallásra mához egy hétre, ugyanebben az időben. +++


1989. február 5., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)

" A nemzeti kerekasztal szeptember 6-án ülésezett. A sajtó jelen volt, érdemi haladás nem történt. Pozsgay elkezdett kapkodni. Baráti társaságban kijelentette, hogy az egész ügyet legkésőbb szeptember 20-ig be kell fejezni. Az ok látszólag az volt, hogy az állampárt kongresszusát október 5-6-ra hívták egybe. Addigra pedig egyértelmű helyzetet kellett teremteni. De a sietségnek volt egy tágabb összefüggése is, mégpedig elsősorban a fenyegető külpolitikai helyzet."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD