|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP és a nézeteltérések
|
(Csipán Tibor) München, 1989. február 5. (SZER, Világhíradó) - A New York Times mai számában jelent meg egy cikk Henry Kamm tollából, amelyet munkatársunk ismertet: - Hallgatóink nyilván részletről-részletre követik és ismerik az ötvenhatos események értékeléséről és a párt szerepéről újra fellángolt vitát Grósz, Berecz, Pozsgay között. A Központi Bizottság összehívott ülése előtt azonban érdekes lehet, hogy miként látja és láttatja egy, az itteni politikai életre is befolyásos amerikai lap újságírója a magyarországi eseményeket. Henry Kamm azt írja, hogy megbízható információkkal rendelkező magyar politikusok és nyugati diplomaták szerint a Politikai Bizottság tagjai között lévő nézetkülönbségek intenzív ütköztetése arra utal, hogy támadás indult Grósz Károly ellen. Kamm közli: néhányan egyenesen azt hiszik, hogy Pozsgayt és Bereczet a Grósz ellen intézett kihívásban a Szovjetunió támogatja. A jövőt illetően az 1956 értékelése körüli vitánál ma itt több figyelmet kelt az, amit Kamm a Berecz-Grósz közötti közvetett szóbeli összecsapásról mond. Berecz a párt főideológusa - írja Kamm -, akinek ambíciói szilárdabbak mint ideológiai elkötelezettsége, azt sugallta az újságírók egy csoportjának, hogy a párt nem teljesen alkalmas a vezető szerepre a forradalmi reformok korszakában. Hogy milyen gondolatok rejlenek Berecz kijelentésének a hátterében, arról Kamm nem beszél, de azt elmondja, hogy Grósz miként reagált a kijelentésre. Kamm szerint Grósz közölte, hogy ha a párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond létezésének értelméről. A New York Times újságírója az amerikai olvasó számára maga is végigzongorázza az "ellenforradalom volt, népfelkelés volt, sem az nem volt, sem ez nem volt" - vitát. Ennek részleteibe innen belemenni azonban szükségtelen. Hadd emeljük ki inkább azt, ami Henry Kamm újságírói hozzájárulása a felpörögni, látszó eseményekhez. Kamm elmondja, hogy egyes magyar vezetők és nyugati diplomaták szerint a Grósz elleni kihívás Moszkva bizonyos fokú támogatását élvezi. Ezek a források - Kamm szerint - véleményüket arra alapozzák, hogy a novemberben Budapesten járt Alekszandr Jakovlev magyar politikusokkal folytatott beszélgetéseiben rendre kritizálta Grósz Károlyt. Jakovlev akkor állítólag úgy jellemezte a magyar párt vezetőjét, mint aki a változások időszakában a vezetői képességeit illetően kudarcot vallott. +++
1989. február 5., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|