 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
- Antall-Gorbacsov találkozó - 1. folyt.
|
Ám Párizs mégsem növelte a feszültséget, az atlanti klíma talán
inkább enyhítette - így számolt be a találkozóról láthatóan derűsen
érkező Antall József állítván, hogy a beszélgetés alatt Gorbacsov is
jókedvében volt.
A hangulatjelzésen túl persze a beszámolónak a tartalmi része a
fontosabb, mely mintha az elsőnek igazolása is volna. Antall József
elmondása szerint tehát 4 főbb kérdésre került sor a szovjet
rezidencián.
Az egyik, egy korábban már magyar részről felvetett és most
Mihail Gorbacsov által is elfogadott javaslat egy új, kétoldali
megállapodást, új szovjet-magyar államszerződést illetően. A két fél
úgy gondolja: a szovjet-magyar kapcsolatok eddig sem voltak
különösebben rosszak, de most eljött az ideje új alapokra helyezni
őket, és ennek feltételeit, módozatait majd az illetékes
külügyminiszterek dolgozzák ki.
A másik nagy kérdés a Varsói Szerződés sorsa volt. Papíron
kényes kérdés, hiszen ismeretes a magyar kormány fennen hirdetett
álláspontja: a varsói paktumra katonai szempontból semmi szükség,
sőt a magyarok politikai szempontból sem látják sok értelmét, s
elhatározott szándékuk, hogyha a feloszlatásról nem születik addig
testületi döntés, Magyarország 1991 végén, legkésőbb 1992 tavaszán
kilép a szerződésből.
Olybá tűnik, Mihail Gorbacsovot nem rázta meg különösebben a
bejelentés, és ha részletes véleményét későbbi időpontra tartogatja
is, annyit már most mondhatott: a varsói paktumot illetően Moszkva
az át- és újragondolás állapotában leledzik.
Kissé alkérdés lehetett a harmadik: 1956 méltányos megítélésére
nagy szovjet tévedés beismerésére. Mihail Gorbacsov erre azt mondta,
a Szovjetunió már két évvel ezelőtt tett kísérletet eme tragikus
történelmi esemény újraértékelésére, melyet lehet még tovább
fogalmazni. A szótérthetőségének nyilván módozata volt, hogy mindkét
fél inkább történelmi, mint politikai tényként igyekszik ma 1956-ot
megítélni. Ezért is lehetett Antall József bölcs, pietásos gesztusa,
hogy a Magyarországon elesett szovjet katonákat is hősi halottaknak
tekinti. (folyt.)
1990. november 21., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|