Rendszerváltás és az MTI

	Demszky Gábor a szamizdat-irodalomról
------------------------------------- München, 1990. október 9. (SZER, Magyar híradó) - Bizony nem volt mindig az az érzése a magyar állampolgárnak, hogy a rendőrség az ő ügyét szolgálja. Nem is olyan régen a BM jelentős része még azzal volt elfoglalva, hogy egy maroknyi kis csoportot kísért, vett őriztbe, kobozta el tőlük mindazt, amit nagy munka árán előállítottak: a szamizdat irodalmat. Néhány napja kapható Budapesten a könyvkereskedésekben egy kötet: válogatás az AB szamizdat kiadó termékeiből. Baráth Edina készített ebből alkalomból interjút Demszky Gáborral, az AB kiadó - nyugodtan mondhatjuk: legendás hírű vezetőjével, aki azóta parlamenti képviselő, a nemzetvédelmi bizottság elnöke, és Budapest főpolgármester-jelöltje. - Milyen érzés ez most? - Ez azt jelzi, hogy itt, ebben a könyvesboltban letehettük a könyveinket és ez a kötet megszülethetett, hogy végleg, végérvényesen lezárult egy korszak, ami remélhetőleg soha vissza nem jön Magyarországon, tehát nem lesz szükség szamizdatra. - Nem jelent-e ez most valamilyen fájdalmas nosztalgiát, sóvárgást a múlt után? - Nagyon furcsa érzés ez, igen -, de azt mondanám inkább, hogy nemcsak nehézségekkel és megpróbáltatásokkal jár ez, hanem nagyon sok örömmel is. Nekem nagy öröm a kezembe venni egy kötetet. Most is ezt a szamizdat kötetet úgy tartom a kezemben, mint annak idején. Minden egyes kötetnek a megjelenése nagyon nagy öröm volt, nagyon nagy győzelem volt, egy újabb tett volt. Azt lehet mondani, hogy ilyen fajta tiszta örömeink mostanában nagyon ritkán vannak. Valami hiányzik ebből a politikai légkörből körülöttünk - és ez az a tiszta, felszabadult öröm. Nyitottabb politizálásra gondolok. Arra, hogy végül is át kellene élnie az embereknek azt, hogy egy rendszerváltás történik, és ezzel együtt az életkörülményeik javulnak. (folyt.) 1990. október 9., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Demszky Gábor - szamizdat irodalom - 1. folyt.
Elnézést, hogy politikáról beszélek, de elsősorban most már ez foglalkoztat nem a szamizdat. Nem a múlt, és ezért az a jövő, amit itt együtt ebből a múltból teremthetünk meg, az az, ami elsősorban érdekel. Talán ha elmondhatnám ennek kapcsán a politikai ars poeticámat, amelynek az a lényege, hogy a politikát emberarcúvá kell tenni. Meg kell személyesíteni, és emberivé tenni abban az értelemben, hogy őszintévé kell tenni. Az embereknek pontosan el kell mondani, hogy mi az, ahol mi a közvetlen jövőben gyorsan javulást érhetünk el. Melyek azok a területek, ahol ez nem lehetséges, őszintén vállalni kell népszerűtlen dolgokat, őszintén vállalni kell konfliktusokat is és még valamit: azt gondolom, hogy annak a politikai életnek, amely tavasz óta, a választások óta Magyarországon zajlik, az a legnagyobb problémája, hogy nem érzik az emberek sajátjukénak. Úgy gondolják, hogy valami olyasmi történik, aminek ők nem a részei. Az: hogy én nem hiszek abban, hogy lehetséges közvetlen demokrácia, de abban igen, hogy a politikusoknak szolgálni kell az embereknek, szolgálójuk kell lenni bizonyos értelemben, és azt reméljük, hogy a szamizdat erkölcse, amely nagyon tiszta erkölcs volt, nagyon tiszta, a szabadság eposza volt a zsarnoksággal szemben - ezt az erkölcsöt tudjuk bevinni a nagypolitikába is. +++ 1990. október 9., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »