|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Antall-kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 1.
|
München, 1990. szeptember 19. szerda (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárban foglalkozott a magyar kormány külpolitikájával.
Miután emlékeztetett a közeli napok magyar külpolitikájának főbb eseményeire - Göncz Árpád köztársasági elnök útja az Egyesült Államokban, Antall József miniszterelnök római tárgyalásai, Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Enrique Baron Crespo, az Európa Parlament elnöke, valamint az Európa Parlament magyar kapcsolatokkal foglalkozó delegációjának budapesti látogatása -, feltette a kérdést: Vajon továbbra is sikerágazatnak tekinthető-e a magyar külpolitika? Avagy - miként ezt az ellenzék, vagy annak egyes tagjai állítják - az Antall-kormányzat még azt is elrontotta, amit elődei a külpolitikában létrehoztak? Igaz-e - Tamás Gáspár Miklós állításának megfelelően -, hogy Kádár és Grósz sikeresebb volt a külpolitikában, mint Antall József és munkatársai? - folytatódott a kérdések sora.
A kommentár szerint az ellenzék egyesített sortüze Jeszenszky Géza külügyminiszterre és rajta keresztül a mai magyar külpolitikára indokolatlan. Nem látszik indokoltnak az az érv, miszerint a kormányzat kizárólag kihasználja a külpolitikában rejlő előnyöket, s nem igaz az, amit Tamás Gáspár Miklós állít, nevezetesen, hogy az új kormányzat csak elrontja elődei tevékenységét.
- Szerintem egészen másról van szó - szögezte le a kommentár irója, Hamburger MIhály. - Ha lassan és ellentmondásosan is, valójában egy új külpolitikai koncepció körvonalai bontakoznak ki a kormányzat tevékenysége nyomán .
- Igaz, már korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, de a nyugati nyitás ma prioritást élvez. Egyszerre kényszer ez és józan belátás. Kényszer annyiban, hogy kiderült: a Közép-Európáról, az Osztrák-Magyar Monarchiáról, vagy a cseh-lengyel-magyar testvériségről szőtt vágyképek illúziók. És nemcsak azért, mert Romániával nem jók Magyarország kapcsolatai, sőt még Csehszlovákiával sem felhőtlen a viszony, hanem azért is, mert gazdaságilag ennyire visszamaradott országok összefogásából, integrációjából egyértelmű felemelkedés aligha következhet be bármelyikük számára. (folyt.)
1990. szeptember 19., szerda 11:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|