Rendszerváltás és az MTI

	SZETA-segítség a hajléktalanoknak
--------------------------------- München, 1990. augusztus 9. (SZER, Magyar híradó) - Szomorú téma a szegénység. Aki szegény, az a legszegényebb - és a legeslegszegényebb: akinek még laknia sincs sehol. A hajléktalanok gondjairól lesz szó, és arról, hogy az egyelőre csak messzi jövőben várható országos rendezés itt. Milyen toldozás, foldozás, ideiglenes megoldás, vagy személyes segítség nyújtható azoknak, akiket kilakoltatnak, vagy akiket még kilakoltatni sem lehet, mert nincs honnan és nincs hová menniük? A SZETA-tól, a Szegényeket Támogató Alaptól Borbély Beátát kérdeztem: mivel foglalkozik mostanában a legtöbbet a több mint egy évtizede aktívan működő SZETA? - Elsősorban a kilakoltatottak helyzetén próbálunk javítani. Ez egy nagyon furcsa helyzet, mert Budapest tele van üres lakásokkal - ezek rossz minőségű, kisnégyzetméterű lakások, amik évek óta üresen állnak. Abban az esetben, hogyha ide beleköltöznek a családok, akkor őket kirakják az utcára, mert jogtalanul költöztek be: nem volt kiutalásuk. Viszont azt gondoljuk, hogy nagycsaládot, illetőleg bármilyen egyedülállót sem lehet az utcára rakni a mai világban. A családok szempontjából azért sokkalta fontosabb ez az egész, mert abban az esetben, hogyha valakit az utcára raknak, akkor a gyereket állami gondozásba veszik - ami úgy a családnak, mint a gyereknek nem kifizetődő, egyáltalán nem jó. És arról ne is beszéljünk, hogy jóval drágább egy gyerek ilyen zord környezetben való felnevelése, mintha családban nőne fel. Ezért megpróbálunk mindent megtenni, hogy ezeket a rossz minőségű lakásokat megkaphassák azok, akik ilyenben laknak. Nagyon kicsi eredménnyel tudunk működni. - Hogy lehet egyáltalán elérni azt, hogy a meglévő lakásokból ne lakoltassák ki az embereket? (folyt.) 1990. augusztus 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- SZETA-segítség a hajléktalanoknak - 1. folyt.
- Egyrészt a nyilvánosság bevonásával: tehát hogy minél több embert - a kilakoltatásra - odahívjunk. Másrészt egyéni paktumokkal, tehát, hogy igenis azonnyomban egy lakásigénylést beadni -, annak, akinek beadható lakásigénylés, azonnyomban egy pályázati lakást megpróbálni megpályáztatni, és erre az időre - átmenti lépésként - albérletet keresünk. Mert itt van egy komoly jogi hézag: önkényesnek akkor tekinthető valaki, hogyha karhatalommal rakták ki az utcára, de ha a karhatalom előtt elmegy egy fél órával, akkor még nem önkényes. Ez azért nagyon fontos, mert az önkényességi eset döntésének megállapításakor további öt évig lakásigénylést sem adhat be az illető. Tehát borzasztóan átmeneti piacot próbálunk terjeszteni: hogy igenis tudjanak ezek az emberek elmenni egy hónapra, két hónapra albérletbe. - Akit már kilakoltattak - hova tudjátok őket elhelyezni, a hajléktalanokat? - Egyedülállókat a menhelyre. - A Vajdahunyad utcába? - A Vajdahunyad utcába, ami a SZETA által létrehozott menhely. A családosokat csak albérletbe, illetve van egy pár olyan barátunk, aki befogadja őket időlegesen. De ezek nem megoldások - főleg most nem, hogy jön az iskola -, a gyerekeket valami ritmus szerint azért valahová el kellene kezdeni járatni iskolába, és nagyon megoldatlan ez a lakáshelyzet. Őszig csak azt szeretnénk igazából már elérni - annyira adtuk le -, hogy az önkormányzati választásokig ez a tanács, ez fejezze be a működését. Írja ki azt, hogy befuccsolt és nem bírja tovább Nagyon rossz érzés az, hogy a hatalom utolsó lökésével dobnak ki embereket az utcára, és tesznek lehetetlen helyzetbe. - Mit várhatunk az új önkormányzatoktól lakásügyben? (folyt.) 1990. augusztus 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- SZETA-segítség a hajléktalanoknak - 3. folyt.
- Azt hiszem, az új önkormányzatnak nagyon nehéz helyzete lesz, ezért ezt kormányzati szinten kellene megoldani - az egész lakáskérdést. De ettől függetlenül azt hiszem, hogy ha csak az kimondódik az önkomrányzati törvényben, hogy minden kerületnek a saját lakosságáról valamilyen szinten gondoskodni kell. Vagy úgy, hogy abba helyiségbe bejelentetteknek albérleti támogatást ad, vagy megemelt szociálpolitikai juttatásokat, és lakásépítésére inspirálja az embereket - vagy csak akár arra, hogy elkezdjenek egy normális lakáspiacot kiépíteni -, akkor már azt hiszem, hogy szerencsénk van. +++ 1990. augusztus 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »