|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: miért fásultak bele a lengyelek a választásokba?
|
1990. június 1. péntek (MTI-Panoráma) - Minden idők
legalacsonyabb részvételi arányát hozták múlt vasárnap a
lengyelországi helyhatósági választások. A jogosultak mindössze 42,1
százaléka ment el a szavazni, s ezt az érdektelenséget meglehetősen
súlyos politikai figyelmeztetésnek tekintik Lengyelországban.
A 42,1 százalék mellett a kommentárok leggyakrabban egy másik számot emlegetnek: az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a munkanélküliek száma már 400 ezerre tehető, akkor ez a ,,számmágia,, már önmagában is komoly következtetések levonására ad lehetőséget.
A lengyelországi új hatalomnak azért is okozott kellemetlen csalódást a kongó szavazóhelyiségek látványa, mert valójában most tartották az első, teljesen szabad és demokratikus választást. A tavaly júniusi parlamenti választásokon előre megegyeztek a képviselői helyek megoszlásáról - ennek ellenére a lengyelek 62 százaléka élt akkor alapvető jogával. A Szolidaritás, amelyet ugyancsak nyugtalanít tagságának lemorzsolódása, megtett minden tőle telhetőt: a bukott rendszer teljes felszámolására, a vidéken továbbélő ,,nomenklatúra,, szétveresére hivatkozva sürgette, kérte a lengyeleket, hogy menjenek el szavazni.
A Szolidaritás számára a régi rendszer végleges lebontásán túl egy másik tétje is volt a választásnak. Május második felében a helyhatósági szavazás kérdését teljesen háttérbe szorította a tengermelléki vasutasok ,,vadsztrájkja,,. A kormánypozicióban lévő, szakszervezetnek már aligha nevezhető Szolidaritás elítélte az akciót, de a régi állampárti, most ellenzéki OPZZ szakszervezeti szövetség felkarolta azt. (A számok a két szervezet esetében is beszédesek: a Szolidaritás kezdeti 10 milliós tagságából mára csak 1,5 millióan maradtak, az 1980-ban padlóra került OPZZ pedig ma már 7 millió tagot számlál.)
A sztrájk végül - Lech Walesa személyes közbenjárására - a kormány számára megnyugtatóan zárult. A kilenc hónapja hivatalban lévő Mazowiecki-kormány azonban mégsem örülhetett, hiszen a vasutasok helyett a szavazók léptek ,,sztrájkba,,. A több mint 10 millió választópolgár távolmaradása egyértelműen arra utal, hogy a lengyel társadalom többségét nem sikerült meggyőzni a beteg gazdaság sokkterápiás kezelésének helyességéről.+++
MTI-Panoráma
1990. június 1., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|