|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai vélemény a VSZ-ből történő kilépésről
|
----------------------------------------------
München, 1990. május 14. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Megkérem washingtoni tudósítónkat Csipán Tibort: beszéljen mindenekelőtt arról, hogyan vélekedik az amerikai politika az SZDSZ javaslatáról, hogy Magyarország lépjen ki a Varsói Szerződésből.
- Ma itt, Washingtonban nagyjából az az általános vélemény, hogy a Varsói Szerződés olyan mértékben meggyengült, hogy az már szinte nem is jelent katonai fenyegetést a Nyugatra nézve. Teljesen valószínűtlennek tartják például azt, hogy a magyar, vagy a lengyel, a csehszlovák hadsereg most részt venne egy Nyugat elleni támadásban. Következésképpen az itteni politikacsinálókat igazán nem is foglalkoztatja intenzíven az, hogy Magyarország tagja marad-e a Varsói Szerződésnek. Pontosabban: Amerika pozitívan reagálna egy ilyen lépésre - de ezzel együtt majdhogynem teljesen kizárt, hogy a Bush-adminisztráció a hivatalos politika rangjára emelné a Varsói Szerződésből való kilépés bátorítását.
Azt hiszem, hogy különben is George Bush talán túlzottan is óvatoskodó külpolitikája igen könnyű kibúvót talál abban, hogy az egész kérdést mintegy átutalja az újonnan alakuló demokratikus rendszereknek -, mondván: a demokratikus rendszeren belül a nemzeti konszenzusra építve, megfontoltan kell dönteni erről - és ott, Magyarországon és nem itt, Washingtonban.
- Az Egyesült Államok visszahívta bukaresti nagykövetét, röviddel a jövő vasárnap sorra kerülő választások előtt. Van értesülésed szerint ennek a feltűnő lépésnek valami köze a magyar kisebbség helyzetéhez? (folyt.)
1990. május 14., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Amerikai vélemény Magyarország VSZ-kilépéséről - 1. folyt.
|
- Közvetetten mindenféleképpen. Az amerikai nagykövetet csak egy rövid időre hívták vissza konzultációra, és ezt mindenki úgy értékeli itt, hogy ennek nagyon komoly szimbólikus jelentősége van - különösen mostanában, és abban a kontextusban, ahogy manapság bonyolítja az ügyeit a külügy. Azaz: óvatosan, és szinte mindig hátrálva lép előre.
Ez a komoly figyelmeztetés azonban közvetetten - ismétlem: közvetetten - azt hiszem igenis vonatkozik a Romániában élő magyarokkal szembeni bánásmódra. Itt a televízió közvetítette a marosvásárhelyi eseményeket - és nemcsak a marosvásárhelyi események keltettek nagy felháborodást, nemcsak Tőkés itteni nyilatkozatai hangolták be a helyes irányba az amerikai közvéleményt, nemcsak Sütő András itteni beszámolói hatottak, hanem például az is, hogy - ezt itt a napokban közölték a hírügynökségek, hogy ha jól emlékszem, a román szocdemek egy csoportja határozottan és egyértelműen kiállt amellett, hogy Romániában a magyaroknak igenis joga van a nemzeti kultúra megőrzésére, a nyelv és a szokások ápolására.
Persze félrevezető lenne azt mondani, hogy a nagykövet ideiglenes visszahívását a magyar kisebbség tragédiája váltotta ki. Nem. Azt hiszem, hogy a Bush-adminisztráció csak a felháborodását akarta kifejezni amiatt, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja - esetenként még volt securitatesokat is felhasználva -, a megfélemlítést és a zaklatásokat a választási kampányban mintegy elfogadta, tolerálta - talán bátorította is.
Ha lehet valamit itt megint általánosságban mondani, akkor talán azt, hogy Washington csak akkor látja megoldhatónak az Erdélyben élő magyarok sorsát, ha Romániában valóban demokratikus, szilárdan demokratikus rendszer lesz. +++
1990. május 14., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|