|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Sütő Andrással
|
London, 1990. március 29. (BBC, Esti panoráma) - Siklós István interjúja következik Sütő András erdélyi magyar íróval, akit Marosvásárhelyen román soviniszták összevertek, s akit most Budapesten ápolnak:
- Azoknak, akik a marosvásárhelyi zavargásokat, kezdetben a zavargásokat, majd később a nyílt pogromokat - mert erről kell most beszélni, pogromról, zavargásról - szervezték, nyilvánvaló, hogy megpróbáltak minden nyilvánosságot kizárni, minden nemzetközi sajtóvisszhangot elkerülni.
- Sütő András most már hála Istennek olyan állapotban van, hogy itt az ágyon kívül, a kórháznak a székében tud helyet foglalni. Hogy érzi most magát, és személy szerint mi a véleménye arról, hogy mi lenne most a teendő.
- Személy szerint fokozatosan jobbacskán érzem magam, bár valószínű, hogy örökre viselnem kell ennek a gyilkossági kísérletnek egy és más következményét. Valójában megfejthetetlen számomra, hogy a 60 tagú közösségnek, amely a marosvásárhelyi, illetve Maros megyei RMDSZ munkaközösségnek egy csoportját, hogy miért akarták tömegében legyilkolni azok - lehettek 4-5 ezren -, akik általam legalábbis fel nem fedett személyeket erre a napra, március 19-ikén Marosvásárhelyre csődítettek. Tekintélyes részük vidéki parasztságból állott. Vasvillákkal, fejszékkel és egyebekkel felszerelt tömeg volt. A délelőtti verekedésük célja világos volt. Két vezető magyar személyt váltattak le önkényesen, azaz kényszerítették őket arra, hogy mondjanak le. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 1. folyt.
|
Hogy bennünket, akik semmilyen módon nem szerepeltünk, semmit nem terveztünk ellenük, miért támadtak meg a székházban? E pillanatban nem tudom még megítélni, csak a dolog lényegét mondom, hogy ami végül is kikerekedett belőle, tehát a tömeggyilkosság kísérlete, ez valójában folytatása volt az előző napok hasonló jelenségeinek.
Szinte irracionális a jelenség ugye, amely előző héten azzal kezdődött, hogy egy magyar szó láttán, amely így szólt: gyógyszertár. A megfelelő román szó mellett párhuzamosan, egy magyar szó láttán titkos futárok vágtattak százfelé és csődítettek egybe ugyancsak 2-3 ezer főnyi tömeget, amely mintha iszonyatos fizikai fájdalom kínozná, az égre vonítva és ordítva, majd kést rántva és békés járókelők ellen törve adta jelét annak, hogy ez az egy szó mennyire borzasztó módon kínozza.
Riportereket vertek meg, törték össze milliós értékű készüléküket és valaki ott a tömegben ennek a tévécsapatnak a nyomait kutatta, mert mindenféle rémhír járta, hogy talán agyon is verték volna már őket. Alig menekültem meg, ugyanis némelyek felismertek és már kezdték rám vetni magukat. Magyar munkások aztán gyorsan elvonszoltak és kocsiba ülve elhajtottam a helyszínről.
A következő napokan hasonló ilyen megnyilatkozások sorozatai zajlottak le. Én a hétfőinek lettem áldozata. Ugyanis a legvéresebb pogrom az valójában kedden zajlott, amikor ugye rengetegen sebesültek és haltak meg. Amikor ugyanazok a vidékről titkos kezek által irányított román tömegek a legszörnyűségesebb szúró szerszámokkal felszerelten járták a várost és provokálták ki végül is az összecsapást a román és magyar tömegek között. (folyt.)
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 2. folyt.
|
- Az ideiglenes bukaresti kormány, Petre Roman is ígéretet tett arra, hogy a nemzetiségi kérdést rendezni kívánják. Milyen biztosítékot lát ebben Sütő András?
- Meglehetősen szkeptikusan nézek elébe az ő ilyen irányú ígéreteinek. Különben a kormány bizonytalankodása egészen nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ezek az agresszív, sötét erők a romániai magyarság tömeges lemészárlásának a kísérletéig eljuthattak.
- Mi a teendője Nyugat-Európának, Nyugatnak, a nyugati médiának?
- Egy pillanatig sem kellene kétségesnek lennie számára, hogy itt a romániai magyarság ellen zajló pogromok, pogromkísérletek történnek és ezt súlyos diplomatikus fenntartással, a román kormány elterelő kijelentéseivel, némelykor a valóság ferdítésével járó kijelentéseit a helyszínen kellene ellenőriznie.
Európának felelősségre kell vonnia azokat a román szerveket, amelyek feltehetőleg tagjai nemzetközi közösségeknek, amelyeket gondolom a demokratikus alkotmányok, illetve működési szabályzatok is köteleznek az igazság kimondására és ilyen formán a Rompresnek a nyílt, uszító hazugságaiért valahol felelnie kellene nemzetközi fórum előtt is.
- Sütő András, köszönöm. +++
1990. március 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|