Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 06.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához

"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város lakásgondjait 2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével 3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is, rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:

Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye

"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület - tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség - tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van, ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."

Sütő András betegágyánál


A bukaresti Romániai Magyar Szó a szabad választásokra
különtudósítóként Budapestre küldte szerkesztőbizottsági
tagját, aki Sütő András írót is fölkereste betegágyánál.


Volt idő, nem is olyan régen, amikor ennek az ágynak a helye
napról-napra változott. Először a marosvásárhelyi klinikán állt,
miután az "ismeretlen" bunkósbotot irányító gyűlölet meggyalázta és
majdnem elpusztította a mai magyar irodalom egyik jelesét, majd
hamarosan a bukaresti Katonai Kórház műtőjében és kórtermében kapott
helyet. Végül a budapesti Honvéd Kórházba került, dr. Farkas József
orvos vezérőrnagy felügyelete alá.

    És közben az események úgy peregtek, alig bírtuk őket utólérni.
Ám megálltak a jól őrzött kórházi külünszoba kettős ajtajánál, amely
előtt fehér köpenyes őr posztol, ráadásul az épület körül is
szabályos őrség.

    Az írónak most gyógyulnia kell, s azért, hogy gyógyulhasson,
felejtenie. Sütő András azonban nem tud felejteni. Tiszta szerencse,
hogy nem szabad huzamos ideig ágyban feküdnie - a tüdőgyulladás
veszélye miatt -, s ezért a pár négyzetméteren le s fel járkálva,
karosszékében, ágya szélén elüldögélve, felesége, olykor lánya és
fia társaságában az élet, a mindennapok legelemibb funkcióiban
igyekszik föllelni a visszatérés esélyeit.

    Az emlékezés visszahozza szellemi frissességét, de fölviszi
páldául a lázát, veszélyezteti lelki egyensúlyát.

    alc. Gyógykezelés az NSZK-ban?

    Ülök vele szemközt, egy széken, ő a fotelból méreget, felesége
révén kávéval kínáltat. Én sem faggatnám kényes kérdésekről, ő is
feszeng, mert tudja, mit nem szabad kérdeznie.

    Mégsem állhatja meg:

    - Mi újság odahaza?

    Kissé elszontyolodik, amikor megtudja, hogy szinte egyszerre
érkeztünk Budapestre, azzal a különbséggel, hogy én a magam
jószántából jöttem, őt pedig hozták.

    - Azért jó, hogy jöttél - mondja tovább -, mert legalább ti is
megtudtok valamit odaát a mi öt órán át tartó ostromállapotunkról.
Nagyon fontos, hogy odahaza megtudjátok: én nem futottam el
De
lehetséges, hogy nyugatnémet orvosi beavatkozásra is szükség lesz...
(folyt.)



1990. március 29., csütörtök 15:07


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Sütő András 2.


- Ha ragaszkodsz hozzá, foglald össze röviden...

Míg mesél, igyekszem nem nézni összevert, kíntól és gyötrődéstől
olykor eltorzuló arcát, a tekintet viszont akaratlanul is odatéved,
lopva végzi az elvadult erőszak leltárát.

    alc. Meg sem kísérelték fékezni a tömeget

    - Hétfőn volt, március 19-én, amikor a marosvásárhelyi RMDSZ
székházában rekedtünk s a padlásra menekültünk. Ott elbarikádoztuk
magunkat, hátha megmenekülünk. Két magasrangú tiszt, Judea ezredes
(Maros megye azóta leváltott potentátja, Cs.G.) és Scrieciu tábornok
határozott fölszóllítására ráálltunk arra, hogy katonai teherautóval
biztonságban elszállítsanak. Amennyiben ezt nem tennénk meg,
mondották, ők nem felelnek azért, hogy talán perceken belül a tömeg
ránkgyújtja a padlásfeljárót. Tehettünk-e egyebet? Szót fogadtunk.
Viszont ahogy mi kiléptünk, a tisztek eltűntek a szemünk elől. Azt
viszont láttam, hogy a védelmünkre kiszemelt katonák még csak meg
sem kísérelték akadályozni azt a tömeget, mely emberi mivoltából
kivetkőzve, örjöngve, késekkel és botokkal fölszerelten ránk vetette
magát a teherautón, amelynek szerintem már előre fel volt hasítva
kétoldalt a ponyvaborítása, hogy könnyebben lehessen hozzánk
férkőzni. Az ott elkezdődött tettlegességről már nincsenek egész
pontos emlékeim, mert az első hatalmas ütés után, amely a szememet
érte, már szinte érzéketlenné vált a testem a rúgások, egyéb ütések
alatt... Azt hiszem, a barátaim fölém borultak, védelmeztek, s így
ők is megkapták a maguk adagját... Érdekes lenne fölkutatni, mi lett
abból a listából, amit akkor állítottunk össze, amikor a padlástéren
ránk szállt az est sötétje, hadd maradjon nyoma, kik és hányan
voltunk ott. Ha netán bent égnénk, legyen nyoma a mi ottlétünknek.
Azt már nem tudom, hogyan képzelte, hová rejti el a listát, hogy ne
égjen el velünk együtt, bizonyára kidobta volna valamerre, az
ablakon mondjuk, de hát ha akkor ez volt az elgondolás... Különben
Judea ezredes, aki személyesen, szinte könyörögve mondta nekem,
jöjjön Sütő úr, menjünk ki innen, mert én vigyázok magára, és
rászólt az ordibáló félrészeg vagy egészen részeg, avagy egyáltalán
nem részeg, csak a gyűlölettől dühöngő hodákiakra és a többiekre,
hogy "dragii mei", "baietii mei", tehát "kedveskéim, fiacskáim"...
Na, hát az ő fiacskái, miközben vonultunk végig a termeken, a két
sornyi rendőr között, hol a rendőrök között alul rúgtak bennünket
sípcsonton, hol pedig a rendőrök feje fölött öklöztek belénk.
(folyt.)



1990. március 29., csütörtök 15:09


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Sütő András 3.


Az én zsebemben közben volt egy olyan szöveg, amit aznap délután
akartam fölolvastatni a helyi rádióban, felszólítani a
marosvásárhelyi lakosságot, főleg a munkásságot, hogy ne vegye föl
ezt a kesztyűt, hagyja kifulladni az ötezer fős tömeg örjöngő
támadását, mert embervér, emberhalál árán védhetjük csak meg az
igazunkat. Azt is elmondtam volna, hogy ez a tömeg, amely így
tüntet, nem lehet azonos Marosvásárhely román lakosságával, csak egy
kis, fanatizált, leitatott vagy tényleg gyűlölködő részét képezi, és
hagyjuk, hogy lecsillapodjanak.. Jóformán be se fejezhettem
szavaimat, mert ezt a beszédemet azért elmondtam a mintegy 200 főnyi
magyar szervező előtt, hogy a székház elől vigyék szét az üzenetet a
gyárakba, de akkor már ránk rohantak a tüntetők... Ott, a székházban
vetettem aztán papírra a gondolatokat, de nem volt mikor elmondanom.

    alc. Amint lehet, hazamegyek

    Sütő Éva, a feleség eközben szemrehányóan néz rám: férje
belehevült a történetbe, láthatóan megint újraéli az eseményeket.
Csöndesen az orrom alá dörgöli, hogy erről nem volt szó; igaza van,
elnézését kérem.

    - Ezt azért jó, ha tudják az otthoniak - szabadkozik, némileg
kifulladva Sütő András.

    - Igen, de most próbálj meg egy kicsit pihenni...

    - De azt fontos azért elmondani, hogy én nem elmenekültem
Marosvásárhelyről, hanem ez volt az egyetlen választási lehetőség.
Lényegében én akkor már nem rendelkeztem magammal... Valaki képes
rá, s még elterjesztheti, s ráadásul a hírnek bedőlhet egy-két
magyar ember is, miszerint amíg ők otthon szenvednek, addig lám,
egyesek külföldön várják a dolgok alakulását. Természetesen, ahogy
az egészségi állapotom engedi, azonnal hazamegyek, s ott folytatjuk,
ahol abbahagytuk...

    - Kész, egyelőre befejeztük, addig is gyógyulást Sütő András
A
Te épülésed megkönnyíti a mi taplraállásunkat is...

    Úgy hagyom ott betegágyát, hogy kétségeim vannak: nem okoztam-e
váratlan szövődményeket interjúmmal az író állapotában? És enyhén
szégyelem azt, hogy bár barátként léptem be hozzá, végül mégis
újságírónak kellett lennem... (MTI-Press)



1990. március 29., csütörtök 15:10


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)

" A nemzeti kerekasztal szeptember 6-án ülésezett. A sajtó jelen volt, érdemi haladás nem történt. Pozsgay elkezdett kapkodni. Baráti társaságban kijelentette, hogy az egész ügyet legkésőbb szeptember 20-ig be kell fejezni. Az ok látszólag az volt, hogy az állampárt kongresszusát október 5-6-ra hívták egybe. Addigra pedig egyértelmű helyzetet kellett teremteni. De a sietségnek volt egy tágabb összefüggése is, mégpedig elsősorban a fenyegető külpolitikai helyzet."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD