|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek
|
1990. március 20., kedd - Horn Gyula, a Magyar Köztársaság
külügyminisztere kedden este fogadást adott a Magyar-román párbeszéd
- Értelmiségiek a történelmi kiegyezésért címmel megtartott kétnapos
magyar-román értelmiségi csúcstalálkozó részvevőinek tiszteletére. A
fogadáson megjelent Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke,
valamint a magyar politikai, kulturális élet számos vezető
személyisége. (MTI)
1990. március 20., kedd 19:28
|
Vissza »
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek (2. rész)
|
Az egybegyűltek előtt a kormányfő beszédet mondott. Németh Miklós mindenekelőtt köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, akik azért jöttek össze a kétnapos tanácskozásra, hogy az ész, a szellem, az erkölcs és értelem alapján vitassanak meg olyan kérdéseket, amelyeket a mai gyötrelmes hétköznapokban inkább az indulat, a felkorbácsolt érzelmek és a gyűlölködés alapján közelítenek meg a tömegek. Ezek az indulatok és a sérelmekből táplált érzelmek igen mély gyökerűek a magyarok és románok között. Vastag történelmi talaj és kitartó ápolás erősítette őket sok évtizeden keresztül. Mérgezett lélekkel élnek egymással és egymás szomszédságában népeink, pedig örök együttélésre ítéltettek. A népek összekeveredtek a Kárpát-medencében és a határok ide-oda tologatása soha nem volt kielégítő eszköz a közöttük feszülő ellentétek megoldására; sőt, mindig csak újabb sérelmeket okoztak, újabb feszültségeket keltettek, s a revíziót állították a politika, a közgondolkodás középpontjába. Ennek kapcsán Bibó István gondolatait idézte a kormányfő: ,,egy olyan világban, amelyben egy nemzetnek a legaggasztóbb és legszorongatóbb kérdése az, hogy milyen területeket félt, vagy milyen területeket követel, bekövetkezik az az állapot, hogy a nemzet prosperitását elsősorban a területi státussal hozzák kapcsolatba... Ez a szemlélet mélyen antidemokratikus... A demokrácia ugyanis a műgonddal alkotó ember szemléletének győzelmét jelenti a hódító és a birtokló ember szemléletével szemben, s leglényegesebb tanítása az, hogy egy nemzet mélységben és magasságban a többszörösére növekedhet annak, amennyit akár a legnagyobb erőfeszítéssel is a többi nemzet rovására növekedni képes... Az bizonyos, hogyha valami ok miatt egy területi vita domináns üggyé válik egy nemzet életében, akkor egy még nem demokratikus közösséget megakaszthat a demokratikus fejlődés útján, sőt egy demokratikus közösségben is a demokratikus szellem visszaesését válthatja ki,,.
E gondolatokat folytatva Németh Miklós rámutatott: a normalizálásnak, az igazi jószomszédságnak mindkét oldalon jelentős tábora van. Ezt példázza a mostani tisztázó szándékú értelmiségi találkozó is. A kormányok mellett a szellem embereinek vállára is óriási teher nehezedik, rendkívül nagy a felelősségük abban, hogy a minden eddiginél kedvezőbb, vérrel kiküzdött jelenlegi helyzetet kihasználja-e a két ország, vagy elszalasztja. (folyt. köv.)
1990. március 20., kedd 21:08
|
Vissza »
|
|
Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs
résztvevőinek (3. rész)
|
A kormányfő megrendülten szólt a marosvásárhelyi tragédiáról, amelynek nyomán lángoló gyűlölet, erőszak és terror foglalja el a megértésnek, a kisebbség védelmének helyét. Tragikus jelkép, hogy a brutális erőszak legdurvábban egy mindig szelíden szóló, az erőszak minden formáját elutasító, a két nép közeledéséért oly sokat tevő íróemberre, Sütő Andrásra támadt.
A magyar álláspontot tolmácsolva kijelentette: a magyar kormány, a különböző pártok és politikai szervezetek nyilvánosan állást foglaltak a megértés, a jószomszédi viszony megteremtésének szükségessége mellett. A magyar fél jóindulatát, a történelmi újrakezdés szándékát nem csak szavakban, de tettekben is bizonyította a decemberi romániai forradalom idején is.
A történelem menete most valamennyi kelet-európai nép számára kiváló lehetőséget kínál hosszú ideje rendezetlen dolgaik tisztázására, a görcsök oldására, a megosztottság felszámolására. Igen nagy szükség van a toleranciára, a józan felelősségtudatra, a higgadtságra. Mert nemcsak a lehetőségek nagyok, hanem a veszélyforrások is számosak; főleg az intoleráns, kizárólagosságot hírdető virulens nacionalizmus részéről. A lehetséges súlyos veszélyekre hívták fel megdöbbentő erővel a magyar és a nemzetközi közvélemény figyelmét azok a kifejezetten magyarellenes atrocitások, amelyek az utóbbi napokban történtek Romániában. A kormányfő sajnálattal állapította meg, hogy a korábbi hivatalos román politika által szított fajgyűlölet mélyen hatolt a lelkekbe és a pogrom határát súroló vad indulatokat képes kiváltani. Reményét fejezte ki: felelős tényezők Romániában is tettekkel bizonyítják, hogy felismerték, az európaiság rang, és annak elnyeréséhez a demokratikus viszonyok tudatos megtervezésén és kiépítésén keresztül visz az út.
Németh Miklós meggyőződését fejezte ki, hogy a budapesti dialóguson szövődött kapcsolatok, barátságok fennmaradnak a jövőben is, és hathatósan szolgálják a történelmi megbékélés ügyét. A térségből ugyanis a kiutat nem Karabah felé kell keresni. Akik mégis arrafelé vesznek irányt, azokat erkölcsi kötelességünk figyelmeztetni: ez az ösvény nem Európába vezet, hanem onnan kifelé. S ha a figyelmeztetés nem elég, akkor együtt, akár élőláncot alkotva kell eltorlaszolnunk ezt az utat. (MTI)
1990. március 20., kedd 21:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|