|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 199O (1. rész) - Múzeumkert
|
1990. március 15., csütörtök - Mint sok-sok éve már március
15-én, ezúttal is benépesült a Múzeumkert: piros-fehér-zöld kokárdás
fiatalok és idősebbek, több ezren emlékeztek a Nemzeti Múzeum előtt,
Petőfi Sándor szobra alatt a magyar szabadságharcra. A Múzeumkertbe
a Magyar Szocialista Párt invitálta az ünneplőket, hogy együtt
idézhessék a 142 évvel ezelőtti események szellemét.
Pontban 11 órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, majd a Szocialista Párt és a Magyar Néppárt képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját a múzeum falán. Elhelyezték a megemlékezés virágait az ünnepségen résztvevő budapestiek is. Nagy Attila színművész tolmácsolásában - ugyancsak hagyományosan - elhangzott a Nemzeti dal. Katona Béla, a párt országos elnökségének tagja köszöntötte a résztvevőket, utalva arra, hogy itthon , s szerte a világban 15 millió magyar ünnepel ma, bizonyítva, hogy március 15-e a legnagyobb, a nép szívéhez legközelebb álló nemzeti ünnepünk.
Ezt követően Pozsgay Imre lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében felidézte a reformmozgalom közel negyedszázados küzdelmét, amelynek eredményeként 1848-ban kirobbant a forradalom. Hangsúlyozta: a szabadságharc egyik legfőbb tanulsága, hogy idejekorán jött forradalom volt, amelyben érett gondolatok, eszmék fejezték ki a kor európai színvonalon megfogalmazott követelményeit, nemzeti, társadalmi szükségleteit: a nemzeti függetlenség követelését a társadalmi forradalommal, az átalakulással. Ekkor bizonyosodott be igazán először a magyar történelemben, hogy ez a nép képes önmagát kormányozni, hogy évszázadok hódoltságai, elnyomásai és keservei után is él e nemzetben az államalkotó képesség és erő; hogy államalkotó erejénél fogva új intézményeket tud teremteni a szabadság, a jogegyenlőség, a társadalmi átalakulás jegyében. Ezt a tanulságot a ma nemzedékei nem felejthetik el - mondotta, hozzátéve: erre kell emlékezni most, amikor intézményteremtő képességünkkel, egy új államiság megformálásával, a magyar nemzeti, közjogi hagyományokhoz kapcsolódva újra európai alkotmányos rendet teremtünk az ismét szabad Magyarországon.
A továbbiakban - napjaink történéseire utalva - arról szólt, hogy az eredményes közjogi tárgyalások után a magyar nemzet békés forradalmat él meg. S miközben valóban szükség van a pártok, társadalmi irányzatok szerinti megkülönböztetésre, a nép ma ismét történelmet ír - hivta fel a figyelmet a szónok, hangsúlyozva: vigyázni kell arra, hogy a történelmi tetteket ne a történetírók feljegyzései helyettesítsék. (folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|