|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Libération - Közép-Európa (1.rész)
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. február 15. csütörtök (MTI-tud) -
Közép-Európában még fel kell találni a demokráciát - erre a
következtetésre jut a közép-európai gazdasági és politikai
átalakulást elemző cikksorozatnak csütörtöki folytatásában Serge
July a Libération francia lapban. A cikk ezúttal főként a magyar, a
lengyel, az NDK-beli és a román politikai helyzet azonosságait és
különbségeit elemzi. Egyik következtetése, hogy bár a kommunista
pártok ,,elvesztették a hatalmat a fővárosokban,,, de a mindennapok
szintjén hatalmuk jórészt megmaradt, mert az államapparátusban
változatlanul jelen vannak képviselőik. Magyarországról azt írja,
hogy a kormány a leginkább kompromittált vezetők számára lehetővé
tette a nyugdíjba vonulást, ,,zajos felháborodást váltva ki,,.
A cikk második megállapítása az, hogy a reformkommunisták, akik sok esetben a változások kezdeményezői voltak, nem voltak képesek stabilizálni a folyamatokat, maguk is nehéz helyzetbe kerültek. Idézi Bihari Mihály és Tabajdi Csaba véleményét, Pozsgay Imre példájára hivatkozva.
,,A magyar példa azt is napvilágra hozta, ami valamennyi kommunista rendszerre jellemző: mivel a pártnak elvi monopóliuma volt a képzés terén, a kommunista párt alakította ki az elit zömét... A többé-kevésbé reformpárti kommunisták továbbra is kulcsszerepet töltenek be az átalakításban. A reformereknek azonban, Budapesten éppúgy, mint Kelet-Berlinben vagy Varsóban, nem sikerült kellő gyorsasággal előre haladniok a demokratizálásban: még a leginkább reformpártiakat is állandóan fékezték a konzervatívok, azok a lobbyk, amelyek az apparátus szociális érdekeit védelmezik. A demokratikus forradalom ugyanis a funkcionáriusok közül soknak szociális tragédiát jelent,, - írja a cikk. (folyt.)
1990. február 15., csütörtök 14:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|