|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Fodor István az új Országgyűlés örökségéről (1. rész)
|
1990. február 15., csütörtök - Egy hónap múltán, március
16-án lejár az 1985-ben megválasztott Országgyűlés mandátuma: a
hátralévő időszakban 376 képviselő elsősorban választói, s majd az
ország nyilvánossága előtt ad számot végzett - és nem kevéssé
vitatott - munkájáról. Ez a ,,számadás,, lényegében meghatározza azt
az örökséget is, amelyet utódjára hagyományoz a Parlament. Erről
kérdezte Fodor Istvánt, az Országgyűlés megbízott elnökét Csoknyay
Edit, az MTI munkatársa.
E rendkívül összetett, bőséges és nem kis mértékben nyomasztó örökség lényegében két esztendeje halmozódik, s nem feltétlenül vagy nem teljes mértékben a jelenlegi Parlament jóvoltából- szögezte le elöljáróban Fodor István.
Mint mondotta: ennek az örökségnek az alapja egyrészt az Országgyűléstől függetlenül kialakult politikai helyzet. Két évvel ezelőtt vetődött fel először a jelenlegi Parlament legitimitásának kérdése azzal, hogy olyan, politikailag plurális, a társadalom érdektagozódása alapján megválasztott Országgyűlésre van szükség, amely tükrözi ezt az érdektagoltságot, s amelyben a képviselők valóban felkészült, a választók bizalmát élvező, hiteles emberek. Abban az időben viszont nem volt még többpártrendszer, s hiányoztak a politikai átalakulás törvényes keretei, jogszabályi feltételei is. Ezek hiányában tehát akkor sem sikerülhetett volna a kívánt Országgyűlést megválasztani, ha a jelenleginek netán tán akkortájt jár le a mandátuma.
Kétségbevonhatatlan: ez az Országgyűlés megalkotta azokat a magas szintű jogszabályokat, amelyek megteremtették a politikai átalakulás törvényes kereteit - tudomásul véve, hogy plénumán kívüli egyeztetések után szentesít törvényeket.
Igaz, még valamit tehetett volna, meg kellett volna tennie - tért ki a legutóbbi parlamenti ülésszak egyik leghevesebb vitájára, az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására Fodor István. (Ismeretes, hogy ez a törvényjavaslat először magában foglalta a képviselők jogállásán kívül a tiszteletdíjat, a költségtérítést és a kedvezményeket is. A törvényhozók azonban többségi vélemény alapján úgy foglaltak állást, hogy csak a jogállásról alkossanak jogszabályt, az anyagi kérdésekben pedig az új Parlament döntsön. Végül - alkotmányerejű törvényről lévén szó - e ,,félbevágott,, törvénytervezet sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget.) (folyt. köv.)
1990. február 15., csütörtök 14:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|