|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 7. folyt.
|
Hogy úgy mondjam, valamifajta apróbb győzelmi öröm töltötte el a város lakosságát annak hallatán, hogy a múlt hetekben létrehozott városi vezetést, amelyben a nemzetiségi jelenlét igen csekély volt, öt a kettőhöz - ezt is kiszámolta a sajtó -, hogy ezt a vezetést a Magyar Demokrata Szövetség tiltakozása nyomán, majd aztán félnapos kemény vita után sikerült újjászerveznünk olyan formán, hogy a városbeli üzemek, intézmények elküldték a maguk újjáválasztott képviseletét, ez a képviselet pedig újjáválasztotta a városi nemzetmentő frontot. Az újjáalakított front segítségével pedig sikerült kivívnunk az új városi vezetőséget, melynek keretén belül például egy magyar polgár került a város élére polgármesterként, arra való tekintettel, hogy a megye élén viszont egy román generális áll és ugyanakkor a városnak ezt a szűkebb vezetőségét is arányosan a lakosság arányainak megfelelően alakítottuk újjá.
- Az már nyilvánvaló, hogy a magyar-román államközi kapcsolatok jövője attól függ, hogy milyen jogokkal fog bírni az erdélyi magyarság, de gyaníthatom, hogy ez így lesz a nagyobb nemzetközi kapcsolatok terén is - itt elsősorban a román-amerikai kapcsolatokra gondolok. Annál is inkkább, mert a legnagyobb kedvezmény megvonásában nagyon sok tekintetben épp a magyarság helyzetét vették annak idején figyelembe. Hogyan látod ezt a kérdést, és milyen garanciákat látsz arra, hogy a jelenlegi román vezetés, vagy annak későbbi örökösei szintén ilyen józanúl ítélik majd meg a kérdést, mint ahogy egyes jelekből máris tapasztalható volt Iliescu körét tekintve? (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|