 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Az MSZMP XIV. kongresszus II. fórdulója után
|
--------------------------------------------
München, 1990. január 29. (SZER, Magyar híradó) - Amikor mi
voltunk uralmon, legalább disznó-pörköltre jutott - mondta az egyik
küldött szombaton, az MSZMP XIV. kongresszusának II. fordulóján.
Elfelejtette hozzátenni, hogy hála azoknak a nyugati kölcsönöknek,
amelyeket most kell visszaadni.
Persze nem ez a hiányérzés volt az egyetlen, amely
felülkerekedik azokban, akik figyelemmel kísérik a rossz emlékű
eseményekhez szokott Építők Rózsa Ferenc Székháza szombati
felszólalásait.
Sokan szégyellik, szomorúnak tartják, hogy 30 éven át olyan
emberek lehetettek élet-halál urai hazájukban, akik ma ilyen
kijelentéseket tesznek - idézem -:
"A szocializmus kényszerítette a tőkéseket rá, hogy profitjuk
egy részét a munkások javára fordítsák. A nyugati dolgozók magas
életszínvonalukat nekünk köszönhetik".
Ugyanez az ember másutt: "A mi válságunk oka a kapitalizmus. A
fejlett tőkés országok ránk zúdították saját nehézségeiket".
Aki ezeket mondta - Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke - Grósz
Károly egykori tanácsadója. Hadd ne minősítsük ezeket a
kijelentéseket, valamint azt a nem egészen önzetlen ígéretét sem,
hogy pártja nem követeli a számonkérést a múlt hibáinak
elkövetőitől.
A szomorúságot derű válthatja fel, amikor arról értesülünk, hogy
Marosán György - akin egykor "Buci Gyuri" néven nevetett az egész
ország - következetesen Duna-gátat emlegett Duna-gate helyett. Így
hallgatói azt hihették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőről beszél,
és nem a lehallgatási botrányról. Vagy talán ők sem vették észre?
(folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az MSZMP XIV. kongresszus II. fordulója után - 1. folyt.
|
De nemcsak ez hangzott el az MSZMP-kongresszusán. Egy volt
munkásőr mondta - idézet -: "Nem tettük le a fegyvert, a feszerelés
- ami nálunk van - maradjon a miénk".
És mi még azt hittük, hogy a munkásőrség rémálma a múlté, meg
azt is, hogy azon, ami az MSZMP-kongresszusán történt csak sírni
vagy nevetni lehet. Mostmár tudhatjuk: félelemre is lehet okunk. +++
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|