|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP XIV. kongresszus II. fórdulója után
|
-------------------------------------------- München, 1990. január 29. (SZER, Magyar híradó) - Amikor mi voltunk uralmon, legalább disznó-pörköltre jutott - mondta az egyik küldött szombaton, az MSZMP XIV. kongresszusának II. fordulóján. Elfelejtette hozzátenni, hogy hála azoknak a nyugati kölcsönöknek, amelyeket most kell visszaadni.
Persze nem ez a hiányérzés volt az egyetlen, amely felülkerekedik azokban, akik figyelemmel kísérik a rossz emlékű eseményekhez szokott Építők Rózsa Ferenc Székháza szombati felszólalásait.
Sokan szégyellik, szomorúnak tartják, hogy 30 éven át olyan emberek lehetettek élet-halál urai hazájukban, akik ma ilyen kijelentéseket tesznek - idézem -:
"A szocializmus kényszerítette a tőkéseket rá, hogy profitjuk egy részét a munkások javára fordítsák. A nyugati dolgozók magas életszínvonalukat nekünk köszönhetik".
Ugyanez az ember másutt: "A mi válságunk oka a kapitalizmus. A fejlett tőkés országok ránk zúdították saját nehézségeiket".
Aki ezeket mondta - Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke - Grósz Károly egykori tanácsadója. Hadd ne minősítsük ezeket a kijelentéseket, valamint azt a nem egészen önzetlen ígéretét sem, hogy pártja nem követeli a számonkérést a múlt hibáinak elkövetőitől.
A szomorúságot derű válthatja fel, amikor arról értesülünk, hogy Marosán György - akin egykor "Buci Gyuri" néven nevetett az egész ország - következetesen Duna-gátat emlegett Duna-gate helyett. Így hallgatói azt hihették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőről beszél, és nem a lehallgatási botrányról. Vagy talán ők sem vették észre? (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|