|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- Magyar gyorssegély Romániának - 1. folyt.
|
Így indult el Tóth István is, akinek emlékét nemcsak két árvája őrzi, és azok is, akiknek kocsijában a stopposoknak álcázott secusok bombája robbant. De áldozatot hoztak azok, akik éjjel-nappal dolgoztak a gyűjtőhelyeken, és az a nyugdíjas néni is, aki az ünnepekre félrerakott utolsó fillérjein vett egy kiló cukrot, eltotyogott vele a Ó utcába és megvárta, hogy felrakják ajándékát a teherautóra, és megvárta, amíg az elindul - nem bizalmatlanságból, hanem mert lehetőségeihez mérten teljességében akarta érezni az adakozás, a szeretet örömét.
És mennyivel gazdagabb lett az a kisgyerek, aki nagy szatyrot cipelő szüleivel együtt jött, kezében a szenteste karácsonyfájáról begyűjtött maréknyi szaloncukorral, és csak állt, szó nélkül nyújtva azt a rakodó önkénteseknek, akik először nem tudtak mit kezdeni vele, majd látva a gyerek várakozását kis dobozva téve tették a többi csomag közé. Ez a gyerek talán nem is értette miről van szó, de megtanulta az adás örömét.
Ilyen példát nagyon sokat lehetne felhozni. Egy kis faluban láttam, amikor az utcán megállt a helyi szervezetek autója, szinte minden házból tettek rá valamit. Ki egy kötény krumplit, ki ötven forintot, s amikor az egyik tyúkját nem vették el - mert élő állat - beszaladt és kihozott 10 tojást. És voltak olyanok is, akik tehetségükhöz mérten ezreket adtak. Senki nem azt méricskélte, ajándéka kihez jut el - magyarhoz, románhoz, vagy szászhoz -, a lényeg az volt, hogy odajusson, ahol szükség van rá.
Az elmúlt évben Európa előtt kétszer vizsgázott emberségből az ország. Először, amikor minden tiltakozás - és akkor még kiátkozás ellenére - megnyitottuk a keletnémet menekülők előtt a határt, az utat a szabadsághoz, és ez a tény sokkban hozzájárult az NDK rendszerének megdőléséhez. Másodszor pedig most decemberben - és még jelenleg is -, de igazán szükség akkor volt rá és azonnal, hiszen kétszer ad, ki gyorsan ad. És a szegény mindig többet ad, mint a gazdag, hiszen nem a fölöslegéből, hanem saját szükségletéből adja azt. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|