 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (2. rész) (OS)
|
Hasonló a helyzet a gyakorlati jogászok választhatóságával. Itt
a legalább húsz éves (folyamatosnak tekinthető) szakmai gyakorlatot
kell olyan munkakörben letölteni, amelynek ellátásához állam- és
jogtudományi végzettség szükséges. Ez a rendelkezés a szakmai
gyakorlat fogalmát szűkítően értelmezi. Csakis ezek a valóban
jogászi munkakörök, csakis az ezeknek megfelelő munkakörben szerzett
nagy szakmai tapasztalat kvalifikálhatnak valakit az alkotmánybírói
méltóságra.
Ha a jogi végzettség ,,szükségessége,, nem jogszabályi
követelmény lenne, akkor az csupán annyit jelentene, hogy az adott
munkakör ellátáshához a jogi végzettség mintegy előnyös. Eképpen
bármely vállalat-, hivatalvezető, igazgatási szervező,
büntetésvégrehajtási parancsnok, bűnügyi tudósító, vagy
funkcionárius hivatkozhatna arra, hogy a munkájához szüksége van
jogi végzettségére is. Ezzel az alkotmánybírói méltóságra
szóbajöhető személyek köre minden, legalább húsz évvel ezelőtt
végzett jogászra kiterjedne.
Értelmezésünket alátámasztja a törvény keletkezéstörténete is. A
háromoldalú tárgyalások során az Ellenzéki Kerekasztal javaslata az
volt, hogy bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok közül
válasszák az alkotmánybíróság gyakorló jogász tagjait. Ez
biztosította volna ugyanis a szükséges jogalkalmazói tapasztalatot.
Az MSZMP delegációjának javaslatára állapodtak meg a jelenlegi
szövegben. Ez végsősoron oda vezetett, hogy alkotmánybíró lehet az
olyan gyakorló jogász is, aki szakvizsga híján nem is lehetne bíró,
ügyész, ügyvéd, vagy jogtanácsos. Ez a kiterjesztő jogértelmezés
azonban megengedhetetlen.
Az Alkotmánybíróságnak felül kell állnia a napi politikai és
pártérdekeken. A pártoknak a jelölőbizottságban kiegyenlítő
funkciója van: a Parlamentben jelenlévő politikai erőknek
megegyezésre kell jutniuk az alkotmánybírák személyét illetően. A
pártfelettiséget fejezi ki az alkotmánynak az a rendelkezése is,
hogy az alkotmánybírákat az Országgyűlés kétharmados szótöbbséggel
választja meg. Mindezzel az állna összhangban, ha a
jelölőbizottságban a jelölés is hasonló arányban történne. Ha a 11
szavazatból 7 lenne szükséges az érvényes jelöléshez, a pártok
közötti megegyezés legteljesebb mértéke biztosított lenne anélkül,
hogy a legnagyobb kéviselettel rendelkező párt vétójoggal
rendelkezne. Mivel az alkotmánybírákat jelölő ad hoc bizottság maga
határozza meg eljárását, egy ilyen megoldásnak sem lenne semmi
akadálya.
a Független Jogász Fórum választmánya (OS)
1989. november 12., vasárnap 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|