|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- MSZMP kongresszus előtt - 1. folyt.
|
Ez az áramlat, amelynek élén Berecz János áll, elfogadja ugyan bizonyos reformok szükségességét, de a szilárdság, a rend és a fegyelem kategóriáit hangsúlyozza nagyobb nyomatékkal. Hívei a pártbürokrácia közép- és felső köreiből kerülnek ki, az olyan emberek közül, akikben zavart keltettek az utóbbi egy év gyors változásai, és akik fájlalják azt, hogy a tájékoztatási szervek elvetik. S ami ennél is fájóbb: az emberek többsége is elveti mindazt, amin a párt 40 évig munkálkodott. Ezek az emberek aggódnak állásaikért is, és ha azt el is fogadják, hogy a kommunista párt többé nem tarthat igényt politikai monopóliumra, a marxizmus-leninizmus elveit nem hajlandók elvetni. A reformszárny ezzel szemben meg van győződve arról, hogy a jelenlegi rendszert terheli a felelősség Magyarország súlyos politikai és gazdasági helyzetéért, és ebből a meggyőződésből kiindulva hajlandó teret adni a valódi demokráciának. A Pozsgay Imre vezette reformáramlat szeretne bekapcsolódni az európai demokrácia rendszerébe, megtartva a szocialista irányvételt. A küszöbönálló kongresszuson azonban nehézségekbe ütközhet, hiszen kisebbségben van, és nagyon nehéz lesz meggyőznie a kételkedőket, az opportunistákat, illetve mindazokat, akik ingadoznak a nómenklatúra merevsége és a reformerek között. Megtörténhet viszont, hogy a reformerek a szakítás helyett inkább kompromisszumra törekszenek majd, nem utolsósorban abból a megfontolásból kiindulva, hogy ha kisebbségben maradnak, elvesztik a párt intézményeiből származó előnyöket. Az ország egészét tekintve egyébként a kommunista pártot aligha lehet népszerűnek mondani. A legtöbb becslés szerint a lakosságnak mindössze 25-30 százaléka támogatja a pártot és ezeknek is nagy része Pozsgay Imre híve. Ha tehát a párt ketté szakadna, és kiválna belőle a Pozsgay vezette kisebbség, amely demokratikus szocializmusra törekszik, akkor a többség még a jelenleginél is gyérebb támogatásra számíthatna. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|