|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Tulajdonrefórm - valósi tulajdonosokkal
|
--------------------------------------- München, 1989. szeptember 6. (SZER, Mérlegen) - A magyar gazdasági válságból való kilábalás alapfeltétele piacgazdaság kialakulása. Piac viszont nem működhet valódi, szuverén tulajdonosok nélkül, akik az ország erőforrásainak jelentős részével rendelkeznek. Vadász János a múlt heti mérlegben az államhatalom tulajdonreform címén hirdetett elképzeléseit vette kritikusan szemügyre. Ezen a héten a sikeres megoldás lehetőségeit vizsgálja: - Összefoglalom, meddig jutottam egy héttel ezelőtt. A magyar gazdaság problémáit csak eredményesen működő piacgazdaság képes megoldani, de piac csak akkor működhet, ha vannak, akik működtetik. Szuverén tulajdonosok, akik anyagi érdekeiket követve egyeztetik döntéseiket és jövedelmüket az egész társadalom javára szerzik meg. Az ország erőforrásainak jelentős részével kell rendelkezniük ahhoz, hogy tevékenységük az egész gazdaság sorsát meghatározza. Az igazi kérdés így hangzik: kik lesznek ezek az emberek, és hogyan válhatnak tulajdonosokká? Az államhatalom erre vonatkozó terve, amit tulajdonreformnak próbál feltüntetni, valódi tulajdonosok helyett saját apparátusának tagjait ruházná fel tulajdonosi jogokkal, piacgazdaság helyett afféle nomenklatúra-kapitalizmust hívna életre, ami politikailag elfogadhatatlannak, gazdaságilag pedig eredménytelennek bizonyulna. Ez az út újabb válságok felé vezetne. Ez az út nem járható. De mi az, ami járható? A nyugati vállalkozók, akik Magyarországon hajlandók beruházni, vállalatot alapítani, kétségkívül valódi szuverén tulajdonosok, képesek a piacot építeni, működtetni, alkalmazkodni hozzá, illetve csak erre hajlandóak, semmi másra. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
|
|
- Tulajdonreform - 1. folyt.
|
Nagyon lényeges, hogy a vállalkozók szép számban meghonosodjanak a magyar gazdaságban, hiszen új tőkét, technikai-termelési vívmányokat, piaci tapasztalatokat hoznak magukkal. Bár már ott tartanánk, hogy külföldi tulajdonosok rendelkeznek az országban működő erőforrások mondjuk 15-20 százalékával, ami egyébként még mindig jóval alacsonyabb lenne, mint a külföldi tőkebefektetések aránya a legtöbb fejlett ipari országban. De arról sem lehet szó, hogy az állam olcsó pénzen kiárusítsa az ország erőforrásainak zömét külföldieknek. Egy ilyen elvtelen, nemzetietlen program kivihetetlen lenne, gazdaságilag is visszafelé sülne el, de amúgy sem jutna messzire, mert nem lenne vevő az erőforrások zömére. A külföldi vállalkozók készek egy magyar piacgazdaságba bekapcsolódni, a hazai tulajdonosok sokaságához csatlakozni, feltéve, hogy az a piacgazdaság már működik, hogy a tulajdonosok sokasága már formát ölt. Vagyis: fontos szereplők a külföldi tulajdonosok, de nem főszereplők. A főszereplőknek a magyar társadalomból kell fellépniük, lehetőleg minél nagyobb számban. De mihelyt ezeket a főszereplőket keressük, a logikusan hangzó ellenvetések sorával kerülünk szembe. Az állami vállalatok vagyonának becsült összértéke állítólag 2000 milliárd forint. Ha részvények formájában kínálnák megvételre ezt a vagyontömeget - vagy legalábbis annak nagyobb részét - a külföldiek bekapcsolódását is beleszámítva körülbelül 800-1000 milliárd forint értékben kelene a társadalomnak részvényeket vásárolnia, hogy az új tulajdonosi szektor a gazdaságban uralkodó legyen. Ezzel szemben a lakosság megtakarításainak nyilvántartott összege csak 300-400 milliárd, ami túlnyomórészt céltakarékosságot szolgál - kocsira, lakásra, arról nem is beszélve, hogy a társadalom tagjainak nagy többsége nem vállalkozó és nem is akar vállalkozni, illetve pénzét részvényekbe fektetni. De ezeket az ellenvetéseket is meg lehet kontrázni. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
|
|
- Tulajdonreform tulajdonosokkal - 2. folyt.
|
1.) Nagyon jogos a feltételezés, hogy az állami vállalatok összvagyonának becsült értéke, a 2000 milliárd nevetségesen túlbecsült összeg. Elvégre azok becsülték ennyire, akik az állami vagyon sok évtizedes leértékeléséért felelősek. A piacgazdaságokban kétféle vagyonértékelési módszer ismeretes. Az egyik azt veszi figyelembe, hogy mennyiért adhatók el az adott időpontban a vállalat vagyontárgyai, vagyis a potenciális vevők mennyit hajlandóak fizetni értük. Például egy öreg gépparkért, amely elavult termékeket gyárt, esetleg csak az ócskavas árát fogják kínálni. A másik módszernél az auditor felbecsüli a vállalat várható évi nyereségét, és a fennálló kamatszint alapján vetíti ki, hogy ez a nyereség mekkora működő vagyont feltételez. Ha az értékelő szerint nem lehet nyereség, vagy éppen veszteségre kell számítani, a visszavetített tőkeérték természetesen nulla. Ismerve tehát a magyar állami vállalatok jó részének mai állapotát, jogos azt mondani az említett 2000 milliárd hallatán, hogy hátrább az agarakkal. Figyelembe kell venni, hogy egy-egy új tulajdonos nemcsak készpénzt kínálhat egy vállalkozáshoz, hanem szakismeretet, kicsiben már sikeres üzleti kezdeményezést, esetleg szabadalmat. Mindazt, ami egy vállalat működő, jövedelemszerző tőkéjének összegszerűen is felbecsülhető része. 2.) Fel lehet vetni, hogy egyáltalán miért vásárolják meg a társadalom tagjai az állam által jórészt tönkretett vagyont, részvények formájában, miért nem jutnak hozzá ingyen. Hiszen annak idején az államhatalom vette el ezt a vagyont valódi tulajdonosoktól, és nem fizetett érte egy vasat sem. Az érv annyiban jogos, hogy az államhatalmat valóban nem illeti meg kompenzáció, vagy kártérítés az általa elsajátított, tehát bitorolt vagyonért, de annyiban nem, hogy ezt a vagyont egyszerűen ingyen szétosszák a társadalom tagjai között. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
|
|
- Tulajdonreform - 3. folyt.
|
A vagyonért áldozatot kell hozni. Kockázatokat kell érte vállalni. Gazdálkodni kell vele, hogy gyarapodjék, vagy legalább hagyni kell, hogy mások gyarapítsák. Csak az lehet valódi tulajdonos, aki mindezt elfogadja és vállalja. Az ország gazdasága éppen azért ment tönkre, mert az államhatalom ezeket a tulajdonosi követelményeket nem teljesítette. Mi akkor a kibontakozás útja? Most csak az egyik lehetőséget vázolom fel, amelyet megvalósíthatónak tartok. Az első lépés az állami vállalatok formai átalakítása részvénytársaságokká és részvények kibocsátása. Meghatározott részvénytömeget külföldiek is vásárolhatnak, de a részvények többségét a hazai tőzsdén kell áruba bocsájtani hazai vevők számára. A vásárlásnak egyértelmű tulajdonos-változást kell eredményeznie, tehát állami vállalat vagy más állami intézmény vásárló nem lehet. A befolyt összegeket nem az állam kapja, hanem egy új vállalkozási pénzintézet, amely kölcsönöket nyújt részvények vásárlására, vagy új magánvállalkozások alapítására. Az el nem adott részvények egyelőre állami kézben maradnak, de osztalékukat az említett vállalkozási pénzintézetnél kell befizetni. A részvények árfolyamát a tőzsdén elsősorban a kereslet határozza meg minimális értékhatár megszabásával. Ezzel egy időben célszerű lenne kísérletet tenni az alkalmazotti részvények bevezetésére is. Természetesen önkéntes formában, de lényeges kedvezmények kíséretében. Például: az alkalmazott kamatmentes kölcsönt vehet fel a vállalkozási pénzintézettől, hogy vállalata részvényeiből vásároljon és a kölcsönt, bére meghatározott részének lekötéséből és részvényei osztalékábál törlesztheti hosszú lejáratra, a részvényvásárlásra költött jövedelme után pedig adómentességben részesül. Meg kell jegyezni, hogy az alkalmazotti részvények kibocsátásának Nyugaton számos formája működik, ezeket a tapasztalatokat nálunk is hasznosítani lehet. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
|
|
- Tulajdonreform - 4. folyt.
|
Csodákra nem számíthatunk. Az új tulajdonosok sokasága nem ölthet formát máról-holnapra, viszont meg lehet indítani egy következetes folyamatot, amelynek az üteme a magánvállalkozások térhódításával illetve tőke gyarapodásával egy idő után felgyorsulhat. És tegyük hozzá: ez már egyúttal a kibontakozás folyamata is lenne, mert ezzel párhuzamosan ennek hatására épülhet ki és léphet működésbe a magyar piacgazdaság. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|