Rendszerváltás és az MTI

	Akik a hírekben szerepelnek: Georges Simenon (1. rész)
1989. szeptember 6. szerda (AP/MTI-Panoráma) - Meghalt Georges Simenon, a pipázó Maigret felügyelő alakjának megteremtője, századunknak talán a legolvasottabb irója. Svájci otthonában hétfőn húnyta le a szemét, 86 éves korában. Már jó ideje betegeskedett. Halálhíre, amelyet végakarata szerint hivatalosan csak temetése után jelenthetnek be, egy lausanne-i temetkezési vállalattól szivárgott ki. A belgiumi születésű, de franciának tartott író 80 könyvet írt a párizsi főfelügyelőről, s bár Maigret felügyelő kalandjairól ismerték legjobban, ő maga sokkal többre tartotta a válsághelyzetbe került emberekről szóló - szám szerint 132 - helyenként már-már rémregényszerű lélektani könyvét. Az irodalmi lexikonokba ezek révén került be a neve. Műveiet több tucatnyi nyelvre fordították le, 40 országban adták ki. A Szovjetunióban egyes könyvei első kiadásban félmilliós példányszámban jelentek meg. Pályafutása elején vagy 30 különböző álnéven körülbelül 300 népszerű regényt írt. Egy 1973-as UNESCO-felmérés szerint könyveiből több mint félmilliárd példányt adtak el, művei alapján 52 játékfilm és több mint 300 tv-film készült. Huszonkét színész játszott Maigret felügyelő szerepében, köztük Charles Laughton, Jean Gabin és Heinz Rühmann. Körülbelül 50 életrajzot írtak róla, és párizsi kiadója 21 kötet ,,Diktálás,,-t jelentetett meg tőle; ezeket az elmélkedésekkel párosuló visszaemlékezéseket Simenon nyolc éven át diktálta, amikor egyensúlyzavartól szenvedett, légkondicionáló berenedezés káros hatásaként. 1981-ben jelent meg Intim visszaemlékezések cimű, messze a legvastagabb könyve. Simenonról - akit egyik barátja, a Nobel-dijas André Gide a mai francia regényirodalom legregényesebb írójának nevezett - többször is az a hír járta, hogy irodalmi Nobel-díjra jelölték. Egy másik Nobel-dijas - Francois Mauriac - egy ízben azt javasolta, hogy Simenon vegye fel a francia állampolgárságot, mert akkor a tekintélyes Francia Akadémia tagjai sorába kerülhetne. Simenon 1903. február 13-án született Liege-ben - pénteken, nem sokkal éjfél után. Német származású anyja azonban - babonából - február 12-re iratta születésének időpontját. A vasakaratú anya mindíg erősen hatott rá; ez önéletrajzi regényeiből is kiderül. Apja breton származású, kevéssé ambiciózus biztosítási ügynök volt. Georges 16 éves korában péksegéd, majd könyvesbolti eladó, végül egy helyi lapnál riporter. Újságírói pályafutása azzal ért véget, hogy szatírát írt főnökeiről. Saját családjával is megtette ezt, amiért egyik nagybátyja soha többé nem állt vele szóba. (folyt.) 1989. szeptember 6., szerda 16:30
Vissza »

	Akik a hírekben szerepelnek: Georges Simenon (2. rész)
Apja halála után Párizsba költözött, és napi 80 oldalas sebeséggel ontotta a háziasszonyok számára írt könyveket. Mindent írt, amit csak el lehetett adni, szentimentális könyveket, kalandregényeket, sőt, útleírásokat is, a Larousse enciklopédiából merítve az információkat. Három év múlva elegáns lakást bérelhetett, autót tarthatott, sofőrrel, és még jachtra is tellett neki. Ennek fedélzetén írta meg, 1929-ben, egy holland folyótorkolatban horgonyozva első Maigret-jét - A lett Pieter furcsa esetét. A második világháború után néhány évig az Egyesült Államokban és Kanadáaban élt. Ekkor írta meg néhány legjobb könyvét, például a Levél bírámhoz-t és a Piszkos volt a hó-t. A hatvanas évek elején villanyírógépén valósággal gyártotta a regényeket - évente hatot. Hősei nevét egy nemzetközi telefonkönyvből választotta ki. Óriási sikert aratott A macska című (1967) könyve, amelyből Jean Gabin és Simone Signoret főszereplésével készült film. Első felesége a francia Regine volt, akitől, amikor az Egyesült Államokban élt, elvált, és elvette a kanadai Denise-t. Svájcba, egy 26 szobás, 21 telefonnal és több luxusautóval felszerelt villába költöztek. Visszaemlékezéseiben ezt a házasságot pokoli szimfóniának nevezte, amely miatt egyszer öngyilkosságot is megkísérelt. Egyik Diktálásá-ban bevalotta, hogy megszállottja volt a szexualitásnak. 1977-ben két interjúban is elmondta, hogy összesen tízezer nővel feküdt le. Volt úgy, hogy naponta hárommal is, mert ,,meg akarta tudni az igazat a nőről,,. Denise erre azzal reagált, hogy Aranyfallosz címmel ő is írt egy regényt. Simenon végül megtalálta a teljes harmóniát - Denise velencei születésű szobalányával, a nála 20 évvel fiatalabb Teresával. Összeköltözött vele. Egy cédrus tövében megbúvó, egyszerűen berendezett parasztházban, a lausanne-i Maison Rose-ban éltek. A 250 éves cédrus alatt szórta szét öngyilkos lányának hamvait, s úgy végrendelkezett, hogy ugyanitt, ugyanezt tegyék az ő hamvaival is. +++ Scipiades Iván, MTI-Panoráma 1989. szeptember 6., szerda 16:37
Vissza »