Rendszerváltás és az MTI

	Brüsszeli levél: szürke papír a létezéshez (2.rész)
Ha már néhány további hónapot várt, akkor telefonálhat. Ilyenkor megtudhatja, hogy dossziéja a külföldiek hivatalában van. Ha odaszól, akkor közlik vele, hogy az ügyet tanulmányozzák. Újabb telefonok után esetleg közlik, hogy elküldték már a tanácshoz. A tanács telefonon nemigen ad felvilágosítást, a helyszínen viszont az illetékes elárulja, hogy a dosszié nem érkezett meg. A külföldiek hivatalában az előadó azt mondja, hívják fel két hét múlva. Két hét múlva ismét két héttel halasztja a felvilágosítást. És így tovább. A családtag nem jegyzi már a telefonok számát, nem mérgelődik - elvégre a vonal túlsó végén kedvesen és biztatóan szólnak hozzá, a tanácson elmagyarázzák, hogy a minisztérium követelményei szigorúak, amott kifejtik, hogy a tanács munkájába nem lehet beavatkozni. Sok-sok hivatalnok dolgozik azon, hogy minden dosszié rendben haladjon a maga útján, kívülről gyorsítani ezt nem lehet. Márcsak azért sem, mert Belgiumban 9 százalék körül jár a munkanélküliek aránya, óriási terhek hárulnak a társadalombiztosításra. A komótós családegyesítési eljárás során erre ugyan semmiféle utalás nem történik, s a szürke papír nem munkavállalási engedély - de ha hirtelen minden dosszié útja lerövidülne, s meggyorsulna a családtagok beáramlása az országba, nagyobb lenne a nyomás ezeken a területeken. Hogy a huzavona nem veti a legjobb fényt az adminisztrációra? Ez valószinűleg a kisebbik rossz az illetékesek szemében. A tizenkettek szorgalmasan bontják ugyan a határokat egymás polgárai előtt, de ilyesmiről ma még nincs szó a közösség határain túl, különösen nincs a ,,másik Európa,, vonatkozásában. Ennyiben nem magánügy a szürke papír története, amely végül hepienddel zárult. Az örömteli befejezés manapság aligha kétséges, azonban várni kell egy kicsit. Akárcsak a vízumok esetében: rendszerint jóval többet, mint a hozzánk indulóknak. Persze nincs túl sok erkölcsi alapunk a méltatlankodásra: az elzárkózási játékot a mi oldalunkon kezdték, igaz, egy más korszakban. Mindazonáltal az európai ház megteremtésekor nem árt majd arra is figyelni, hogy az ajtók minden irányba egyformán, csikorgás nélkül nyíljanak. Még akkor is, ha egyelőre még az a fő gondunk, hogy Nyugatról egyáltalán ránk nyissák az ajtót. +++ Baracs Dénes (Brüsszel) MTI-PRESS 1989. szeptember 6., szerda 11:24
Vissza » Folytatásokkal »