 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
- Keletnémetek Magyarországon - 2. folyt.
|
Az érthető, hogy a súlyos gazdasági válsággal küzdő Magyarország
nem akar az összes kelet-európai menekült ugródeszkájává válni.
Csakhogy a keletnémetek különleges kategóriát alkotnak. Őket azonnal
és szívesen befogadja egy másik ország, tehát senkinek sincsenek a
terhére.
Az sem lehetetlen, hogy megint egyszer a Külügy- és a
Belügyminisztérium küzdelemének vagyunk a tanúi. Erre a kettősségre
volt már példa, méghozzá a Szabad Európa Rádió magyar osztályának
munkatársaival kapcsolatban. Mint ismeretes, a Külügyminisztérium
utasítására a nyugati magyar diplomáciai képviseletek megadják a
vízumot, hogy azután a határon a Belügyminisztérium felügyelete alá
tartozó és csak parancsot végrehajtó határőrök megvárakoztassanak
néhányunkat, hiszen nevünk még mindig benne van ama hírhedt fekete
könyvben. De ezt csak úgy zárójelben.
Függetlenül attól, hogy mi húzódik meg a magyar hatóságok
tétovázása mögött, ezt a tétovázást emberek sínylik meg. Emberek,
akik gyakran szerény jólétet hagytak ott, és vágtak neki az
ismeretlennek családostól, mert mint egyikük mondta: nem tudtak
szembenézni azzal, hogy életük végéig kiskorúként bánjanak velük, és
természetes jogaikat kegyként csöpögtessék nekik.
Nem ideológiára, nem a tegnapelőttben élő aggastyánok haragjára,
nem is a jócselekedet remélt jutalmára, hanem erre az emberi
tényezőre kellene tekintettel lenniük a magyar illetékesnek, akiknek
demokratikus hajlandóságát éppen az utóbbi időben kezdi értékelni a
civilizált világ. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|