Rendszerváltás és az MTI

	Moldava (1. rész)
1989. szeptember 6. szerda (MTI-Panoráma) - Tovább háborognak a kedélyek Moldavában. A moldován nyelv állami rangra emelését kimondó törvény előkészítéséről hónapok óta folyó vita politikai és társadalmi feszültségekben tetőzött, amikor múlt héten a köztársaság törvényhozása a tervezetekről vitatkozott. Az események menete fő vonalakban ismert: kétnapos helyett négynapos lett a moldavai legfelsőbb tanács vitája; több módosítás sem volt képes csillapítani az egymással messzi szélsőségekről összeütköző nemzeti és nemzeti színbe öltözött politikai indulatokat. Látszólag igazán új dologról nincs szó, hiszen Moldava korántsem az első a Szovjetunió szövetséges köztársaságai közül, amelyben a köztársaságnak nevet adó nemzet nyelvét állami státusúnak nyilvánították ki. Igaz, a többiektől eltérően Moldavában a többségi nemzet nyelvét több szempontból is kiváltságossá tették az eredeti elgondolások, s ez már nemcsak ürügyet, hanem okot is adott az elégedetlenségre. Az eredeti előterjesztés a moldován állami státusa mellett kimondta volna azt is, hogy a köztársaságban élő nemzetiségek közvetítő nyelve is a moldován lett volna. Másutt ezt a szerepet a föderáció minden pontján beszélt orosz nyelv töltötte be. Végül nem csekély viták eredményeként az a kompromisszum győzött, amely először is kivette az első tervezet szövegéből ennek deklarálását, s a harmadik tervezetbe, a nemzetiségek nyelvhasználatáról szólóba utalta át. A második tervezet arról szólt, hogy a román nyelvekhez tartozó moldován visszatérjen a negyvenes évek elején adminisztratív döntéssel megszüntetett latinbetűs írásmódhoz. A mai Szovjetunióban nincs olyan megmozdulás, akció - legyen az valójában bármilyen célú -, amely legalábbis a felszínen ne az átalakítás politikájának támogatójaként hirdetné meg önmagát. Moldavában is így volt ez a múlt héten is, ahol a politikai csatákhoz jó alkalmat adott a nyelvtörvény vitája. Mind a moldován népfront, mind a más anyanyelvűek sztrájkbizottságai a másik oldalt vádolták peresztrojkaellenességgel. Ami a népfrontot illeti, az tény, hogy az évtizedeken át lefojtott, de meg sosem fojtott nemzeti öntudatnak a feléledését elősegítette, ösztönözte az átalakítás politikája. Viszont az is tény, s erre mutatnak rá a moldovánok közül is a józan erőkhöz tartozók, hogy a más nemzetiségek rovására ,,öntudatosodó,, erők akarva, akaratlan a félmúlt háborítatlan társadalmi nyugalmát visszasírók kezére játszanak. (folyt.) 1989. szeptember 6., szerda 11:14
Vissza »

	Moldava 2. rész
Akadtak, akik már a parlamenti ülésszak előtt formai kifogásokkal éltek, mondván, hogy 9 nap kevés a tervezetek alapos áttanulmányozásához. (Az ülésszak augusztus 29-én kezdődött, a törvényhozók pedig csak 2O-án kapták meg a dokumentumokat.) Az mindenesetre tény, hogy a moldavai sajtó hónapok óta naponta foglalkozott a törvénytervezetekkel, azokról szinte össztársadalmi véleménynyilvánítás folyik. A nem moldován anyanyelvűek közül, - az itt élők 35-4O százaléka - sokan itt születtek, itt nőttek fel, saját otthonuknak tartják a köztársaságot. Vannak olyan városok, ahol az orosz nemzetiségűekkel szemben a moldovánok 25-3O százalékot tesznek csak ki. Főleg ezeken a helyeken élnek olyanok, akik nem tudnak szinte egy mukkot sem moldovánul, s most állásukat, otthonukat féltik - még akkor is, ha végül a nemzetiségek közvetítő nyelveként a moldován és az orosz a törvény szerint egyenrangú. Velük szemben jogosan vetődik fel a kérdés: elítélendő-e, hogy egy köztársaságban rákényszerülnek a többségi nemzet nyelvének elsajátítására? A parlamenti vita jól érzékeltette, hogy a sztrájkolók által kikövetelt szovjet legfelsőbb tanácsi különbizottságnak akad majd mivel foglalkoznia. A parlamenti vitában felszólaló egyik küldött - történetesen egy költőnő - egy Moszkva támogatásával működő ,,titkos maffiáról, , beszélt, más honatya pedig állítólagos tiraszpoli autodaféről szónokolt, később maga ismerve be, hogy csupán vaklárma volt vádaskodása. A Moldavai Népfrontnak a nyelvtörvényt lelkesen és aktívan támogató hívei saját tevékenységükkel akarták bebizonyítani, hogy nyelvében él a moldován nemzet is. A következő napok, hetek kérdése azonban az, hogy - a mögöttes politikai és társadalmi feszültségek enyhítésével - megteremthető-e a béke a nyelvi háború frontján. +++ Szántó András (Moszkva) MTI-Panoráma 1989. szeptember 6., szerda 11:16
Vissza »