|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
A szabad akarat haszna 2.
|
alc. Torz szerkezetre kényszerítve Ráadásul a közgazdasági szabályozás is torz szerkezetre ösztönözte a szövetkezeteket. A népgazdasági tervekben kimunkálták a célokat, s ez a gabona esetében tipikusan a mennyiségi szemléletre épült. Korábban is nyilvánvaló volt, hogy 15 millió tonna gabonát nem lehet csak a gabonatermelésre alkalmas területeken megtermelni. Ezért a felvásárlási árakat akkor úgy állapították meg, hogy az átlagosnál rosszabb földeken is megérjen a termés. Emlékezetes, hogy a búzatermelés jövedelmezősége meghaladta a harminc százalékot, minden más növényt megelőzött, következésképpen kiszorított a vetésszerkezetből. Ez a paradicsomi állapot nem tartott sokáig, a gabonafélék közül elsőként a kukoricánál romlott a jövedelmezőség. A gazdaságok igyekeztek reagálni, óvatosan, de csökkentették a vetésterületet. A mezőgazdasági kormányzat a piaci módszereket sutba dobva, a gazdaságok vezetőit személyesen ösztönözte a kukoricatermelés növelésére. Az úgynevezett kukoricaprémium azoknak az ágazati vezetőknek járt, akik hajlandóak voltak a mennyiségi szemlélet és saját jövedelmük uszályába kerülve, a termelés növelésére. Ez többnyire ellentétes volt az egész gazdaság érdekeivel, hiszen olyan földeken is kukoricát kellett termelni, amelyeken alacsonyabb a hozam, kisebb az elérhető jövedelem; következésképpen gazdagodik az egyén, károsodik a közösség. Számos szövetkezeti vezető elutasította e módszert, személyes prémiumáról is lemondva, nem volt hajlandó a mennyiség növelésére. Mások viszont nem voltak ennyire etikusak, éltek a kínált lehetőséggel, s végül e módszer több éven át a szabályozás részévé vált. alc. Nem az áremelést választották Mostanáig persze kiderült, hogy egy ágazat valós és komplex érdekeltségét nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet személyes érdekeltséget kínáló módszerekkel helyettesíteni. A gabonatermelés jövedelmezősége összeomlott, a termelők munkabeszüntetéssel is nyomatékot adtak elégedetlenségüknek. A korábbi, de legalább is a megélhetéshez szükséges jövedelmezőségért harcolnak. E törekvésük jogos, ám nem feltétlenül csak az áremelés lehet a hozzá vezető út. Ezt jól érzékelteti a bakonyi szövetkezet példája. A természeti adottságokhoz igazított vetésszerkezet változatlan felvásárlási árakon is jövedelmezővé tette a kalászos gabonák termelését. Búzából a korábbinak felét vetették, a jobb földeken jelentősen nőttek a hozamok, veszteségesből nyereséges lett a termelés. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda 14:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|