Rendszerváltás és az MTI

	A Független Kisgazdapárt nagygyűlése Soltvadkerten - nyilatkozat a párt törekvéseiről (1. rész)
1989. augusztus 27., vasárnap - Az árulókat, megalkuvókat nem vállalja a párt - hangzott el a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vasárnap Soltvadkerten tartott nyilvános nagygyűlésén. A hozzávetőleg 250 érdeklődő előtt bejelentették, hogy a Bács-Kiskun megyei vezetőség az országos választmánynál kezdeményezi: a párt határolja el magát azoktól a tagjaitól, akik segédkezet nyújtottak a Kisgazdapárt feloszlatásához, mint például Ortutay Gyula, Dobi István és társai. A soltvadkerti nagygyűlésen Boross Imre pártfőügyész részletesen szólt a Független Kisgazdapárt céljairól, az 1945-ös (Nagy Ferenc és Kovács Béla nevével fémjelzett) program folytatásáról. Hardi Péter, a párt főtitkárhelyettese a már elkészült ifjúságpolitikai és egyházpolitikai programot ismertette, mint az erkölcsi válságból kivezető lehetőségeket. Ádám Pál, a Bács-Kiskun megyei szervezet ügyvezető alelnöke beszámolt egyebek között arról, hogy a Gaborják József megyei tanácselnök által felajánlott üres irodaépületet megtekintették és átmeneti székháznak - térítés nélkül - elfogadják, térítés nélkül. Boross Imre az MTI munkatársának nyilatkozott arról, hogy a Független Kisgazdapártnak pár hét óta ugrásszerűen növekszik a tagsága. A mostanihoz hasonló nyilvános nagygyűléseknek, amelyek e hetekben zajlanak valószínűleg szerepe van ebben. Az országban eddig négyszáz helyi szervezetük alakult meg, a tagok száma pedig meghaladja a 15 ezret. Legerősebb a szervezettség a dél-alföldi megyékben, mint például Bács-Kiskunban, de Hajdú-Bihar, Heves, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében is erősödnek bázisaik. Szándékuk azonban nem a tagság gyarapítása - 1945 táján is csak hozzávetőleg 200 ezren léptek be ebbe a pártba - hanem a választók befolyásolása. A soltvadkerti nagygyűlésen érthetően az itt legtöbbeket foglalkoztató kérdés állt a középpontban: a párt programja szerint mi legyen a szövetkezetekkel, a földtulajdonnal, hogyan kívánja a párt az értékesítés és a tőkehiány gondjait megoldani. Boross Imre hangsúlyozta: a szövetkezeteket erőszakkal feloszlatni nem szabad. Az önkéntes szövetkezés alapelvéből kiindulva viszont a kilépni szándékozó tagnak vissza kell adni a földet, vagy az annak valóban megfelelő ellenértéket. Kifejtette: az ország gazdasági talpraállásának kulcskérdése, hogy a veszteséges nagyvállalatokat - mint például az ózdi, diósgyőri, - a költségvetés tovább ne finanszírozza. (folyt.köv.) 1989. augusztus 27., vasárnap 20:37
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Független Kisgazdapárt nagygyűlése Soltvadkerten - nyilatkozat a párt törekvéseiről (2. rész)
Az erre szánt pénz egy részét fordítsa az állam a falvak infrastruktúrájának kialakítására, a termelőeszközök megvásárlásához szükséges hitel fedezésére, s nem utolsó sorban arra, hogy a hontalanná vált ipari munkásság, ha akar, visszaköltözhessen és mezőgazdasági termelésbe foghasson falujában. Rámutatott arra is, hogy saját sorsának alakításában mindenkinek felelőssége van. Az egyénnek vállalnia kell a tanulást, az átképzést, a mezőgazdaságban dolgozóknak pedig a termékváltást. Olyan árukat kell termelni, amelyek a világpiacon eladhatók. Hollandiába például szinte korlátlan mennyiségben lehetne szállítani virágmagvakat, jelenleg is nagy kereslet van kézimunkaigényes zöldségfélékre, illetve - mint az ismert - tőkehúsra. A gazdáknak, gazdálkodóknak nem szabad eleve elutasítaniuk a szövetkezés gondolatát, sőt - ha nincs ilyen - önmaguknak kell létrehozniuk azt a szervezetet, amelyik piacot kutat, hitelt nyújt, értékesít, kedvezményes áron eszközöket forgalmaz számukra. Elképzelhető ez a korábbi gazdakörök mintájára, amelyek újjáélesztéséről már döntöttek, vagy például holland mintára, amely szerint az önállóan gazdálkodó egyéni termelő 5-6 szövetkezetnek is tagja. (MTI) 1989. augusztus 27., vasárnap 20:39
Vissza »