|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Beszélő: az új elit
|
München, 1989. augusztus 23. (SZER, Kommentár nélkül) - A mikrofonnál Kasza László. Szalai Erzsébet szociológus nagy figyelmet keltő tanulmányt írt társadalmunk új elitjéről a Beszélő 27. számában. Rövidítés nélkül olvassuk fel írását: Az új elit. Manapság a politizáló közvélemény és a független szervezetek nagy része legelsősorban a többpártrendszerre való átmenet kérdéseivel foglalkozik. Stratégiák, taktikák, koalíciók születnek e vonatkozásban. Az Ellenzéki Kerekasztal az MSZMP-t, mint a hatalom kizárólagos birtokosát jelöli meg. Több független szervezet a jelenlegi kormány lemondását követeli. Korábban sem vitattam, ma sem vonom kétségbe a többpártrendszerre, a valóságos, az esélyek egyenlőségén alapuló többpártrendszerre való áttérés történelmi jelentőségét. Tudom, hogy az MSZMP-vezetés kezében még mindig túl sok hatalom összpontosul. Látom, hogy a jelenlegi kormány kapkod, nem ura a helyzetnek. Többedmagammal félek a gazdasági összeomlástól, melyet politikai robbanás, majd diktatúra követhet. Mégis úgy gondolom, hogy a kérdések, a napi taktikai küzdelem, a látható politikai és gazdasági hatalom bírálata, a rövid távú politikai alternatívák taglalása túl sok energiát köt le. A politizáló értelmiségiek és a független szervezetek túlságosan sokat foglalkoznak a hatalom csúcsával és túlságosan keveset a társadalomban végbemenő új, bár szabad szemmel még csak kevéssé látható folyamatokkal. Miközben erejük igen nagy részét a visszarendeződés megakadályozására fordítják, nem gondolják igazán végig, mi lesz, ha e visszarendeződésre nem kerül sor. Mi lesz, ha a választásokon jelentős pozíciókat szereznek. Pedig ez reális alternatíva. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|