 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
|
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) -
Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet
külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn
Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott
ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a
körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék
egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon
keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes
ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel
foglalkozik:
- Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy
Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik
legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi
történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló
lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a
Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek
különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak
mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem
számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek
tömegével fognak megindulni.
A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az:
vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a
kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári
dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi
az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok,
határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek
professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus
feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy
valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne
találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik.
(folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|