|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja, Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát, megszállást és megintcsak diktatúrát. Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot, jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz, hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek. George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést. Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz, amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el. Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|