|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Grósz Károly búcsúbeszédét, amely az MSZMP székházában hangzott el. Keretet később adunk.
x x x Tisztelt gyászoló munkatársaim Elvtársak A gyászmenet rövidesen elindul útjára. Elkíséri végső nyughelyére drága halottunk, Kádár János elvtárs koporsóját. Honfitársaink - kommunisták és pártonkívüliek, ateisták és vallásos emberek, idősek és fiatalok - külföldi barátainak és tisztelőinek sokasága, eddig közel 60 ezer ember személyesen rótta le kegyeletét a ravatalnál. Megrendítő, s egyben felemelő volt látni azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes várakozásával, egy szál virággal, vagy egy főhajtással adózott mindaz előtt, amit az utóbbi három évtizedben Kádár János jelentett nekik, s egybe hitet tettek pártunk politikája, a szocializmus ügye mellett. Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak. Ez az általános és széles körű, önkéntes és szívből jövő tiszteletadás nem képes ugyan megszüntetni a magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának mélységes fájdalmát, nem pótolhatja a mérhetetlen veszteséget, de elviseléséhez erőt és vigasztalást ad. A gyász komorságát emlékezéssé szelidíti. Mindennapi küzdelmeink folytatására figyelmeztet. Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazánk történelmének jelentős korszaka zárult le. Hiszem, hogy azzal tiszteljük meg méltóképpen Kádár János elvtárs politikusi életművét, ha az ő neve által fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén, tárgyilagosan szembenézünk. Csakis így tudjuk megőrizni és teljes gazdagságában kibontakoztatni a benne rejlő sok-sok értéket. Arany János Széchenyi emlékezetére írott sorait méltán idézhetem ennél a ravatalnál: ,,Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik ... ,, (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 16:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|