 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjú Krassó Györggyel - 2. folyt.
|
Még annyit mondanék a temetésről, hogy bizonyos értelemben
különös temetés volt. Sok minden volt a háttérben, amiről
Magyarországon sem értesültek. Én azt hiszem, hogy amikor elindult
1956 rehabilitálásának a folyamata, akkor a párt reformszárnya
Pozsgay Imre vezetésével - itt van ugye a Pozsgay Imre - úgy
számított, hogy mivel a Magyar Szocialista Munkáspártot Nagy Imre
alakította meg, a Nagy Imre rehabilitálásával a párt visszaszerezhet
valamit a szinte teljesen elveszített ha nem is népszerűségéből,
hanem az iránta érzett respektusból, és egy újjáalakult és Nagy Imre
hagyományait folytató párt valamelyest népszerűségre tehet szert az
elkövetkező választások előtt.
Tehát ennek a tervnek a lényege az volt, hogy a forradalomról
beszélve a refomkommunizmust rehabilitálják. Ez végig érezhető volt
egyébként a temetés előkészületein, a cikkeken, a könyveken, amit
kiadtak, az írásokon, de nem lehetett megakadályozni, hogy
fellépjenek olyan csoportok és megjelenjenek olyan hangok, amelyek
maradéktalanul egész 1956 rehabilitálását, tehát a névtelen
forradalmárok, százak rehabilitását éppen olyan fontosnak, sőt még
fontosabbnak tartották, mint a négy vagy öt vezetőét. Ez a
gyászbeszédekben különösen látható volt, ahol a két legjobban
beszélő, a két legszebb és a legfontosabb kérdésekre összpontosító
beszéd Rácz Sándoré volt és Orbán Viktoré. De én most csak arra
akarok ebben a vonatkozásban utalni, hogy Orbán Viktor a beszédében
félreérthetetlen utalásokat tett arra, hogy a reformkommunisták nem
sajátíthatják ki 1956-ot.
Még egy momentumot megemlítenék: sok minden egyebet mondhatnék
ebben az összefüggésben, például beszélhetnék arról, hogy a 301-es
parcellát mintha helyettesíteni akarnák a 300-assal, ami azelőtt
szemétdomb volt, most viszont egy gyönyörűen begyepesítet, utakkal
ellátott díszsírhely, ahol jelenleg csak öt volt reformkommunista
vezető fekszik, hiszen Nagy Imre lánya nem engedte az édesapja
holttestét oda temetni, de ezzel csak azt akarom említeni, hogy volt
egy másik megemlékezés-terv, amelyet a Történelmi Igazságtétel
Bizottság megakadályozott. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|