 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú Benda Kálmánnal
|
München, 1989. június 17. (SZER, Világhíradó) - Munkatársunk
Juhász László Benda Kálmán történésszel tegnap Budapesten készült
interjúját közvetítjük.
- Egy évvel ezelőtt, 1988. június 16-ikán még egész más formában
ünnepelt és emlékezett az ország Nagy Imre és mártírtársai halálára.
Csak Párizsban tudott szabadon emlékezni, gyászolni a magyarság. Itt
azonban hivatalosan engedélyezett emlékünnepély, gyászünnepély nem
lehetett. Ma negyedmillió ember gyült össze fegyelmezetten a Hősök
terén, legalább ötezer, hanem több kint a temetőben, és a 301-es
parcella kopjafái mellett, a szomszédos 300-as parcellában
eltemették a forradalom öt vezetőjét, a hatodik sírba pedig az
ismeretlen hősök jelképes koporsóját tették. Én azt kérdezem meg
Benda Kálmán történésztől, hogy mi az oka ennek a felgyorsult
változásnak?
- Hogy egy év alatt mekkorát változhatott a világ 1988. június
16-ika és 1989 június 16-ika között, ez a változás azt mondhatom,
hogy bennünket is meglepett. Eleve volt bennünk reménység, de voltak
kétségek is. Napjainkban egyre inkább a reménység kerekedik felül. A
magyar társadalom 31 néhány évi (...?) azt mondhatjuk, az utolsó
másfél évben ébredt fel, és kezdte önmagát keresni, megtalálni és ki
merte mondani azt, hogy 1956-ban itt már megpróbáltuk egyszer a
magunk útját járni és a magunk hagyományai szerint alakítani az
életünket. Ezt 30 éven át nem volt szabad mondani, ami bizony
válságot is idézett elő a nemzeti öntudatban is.
Már gyakran mondtuk, a fiatalságot nem is érdeklik a magyar
problémák, csak az, hogy mennyit tud keresni, hol tud jól
elhelyezkedni, és ezelőtt egy évvel megindult egy változás. A
változást szerencsésen egészítették ki az európai külpolitikai
változások, amelyek lehetővé tették, hogy azok a belül érlelődő
változások szóhoz is juthassanak. Tulajdonképpen én azt hiszem,
ezzel indult és a magyar társadalom kiharcolta azt, hogy végül is a
hivatalos hatóságok engedni voltak kénytelenek. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|