 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Temetés - nyilatkozatok az NSZK-ból
|
Köln, 1989. június 16. (DLF) - Nagy Imre nem merült feledésbe
Németországban sem. Tragikus sorsa a németek emlékezetében is
összeforrott az 1956-os magyar forradalom bukásának emlékével. A
magyar politikus temetése kapcsán három kérdést tettünk fel a német
közélet négy jól ismert személyiségének: Annemarie Renger
asszonynak, a Bundestag jelenlegi alelnökének, aki első női elnöke
volt a bonni parlamentnek, Walter Jens professzornak, a német PEN
Club volt elnökének, Otto von Habsburgnak, a strasbourgi Európa
Parlament tagjának és Otto Schilynek, a német és a magyar parlament
tagjaiból alakult közös csoport elnökének.
Az első kérdés így hangzott: hogyan él az ön emlékezetében Nagy
Imre halálának, kivégzésének híre, hogyan reagált ön akkor a
lakonikus közleményre?
- Amikor 1956-ban Magyarországon kitört a népfelkelés, engem ez
annyira felvillanyozott, hogy Magyarországra akartam utazni. Úgy
éreztem, valahogy ki kell nyilvánítanom rokonszenvemet, valahogy fel
kell ajánlanom segítségemet, mert vissza nem térő történelmi
eseményeknek vagyunk tanúi. Nagy Imre akkoriban olyan embernek
számított, aki jelképszerűen tudta megtestesíteni azt a demokratikus
társadalmat. Nagy Imre kivégzése azután azt hiszem, nemcsak
iszonyattal töltött el mindannyiunkat, hanem bénítóan is hatott.
Megrendítette hitünket, hogy Európának ezen a részén is megváltozhat
valami, hogy az ott élő népek is megszabadulhatnak a Szovjetunió
szorítása és katonai nyomása alól. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|