 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
A TIB alelnöke nyilatkozik a holnapi napról
|
München, 1989. június 15. (SZER, Magyar híradó) - A holnapi
ünnepségről kérdezte Lángh Júlia Göncz Árpádot, a Történelmi
Igazságtétel Bizottság alelnökét.
- Őszintén szólva nagyon nehéz szívvel szólalok meg, és rossz
lelkiismerettel. Az az érzésem, hogy meg kéne várni a holnap estét,
akkor beszélhetnénk erről a csodálatosnak ígérkező, nagyon nehéz és
valószínűleg gyönyörű napról. Én most nagyon furcsa lelkiállapotban
vagyok. Az elmúlt fél esztendőt-háromnegyed évet szakadatlan érzelmi
viharok közt éltük át. Egy évvel ezelőtt még június 16-ikán
gumibotokkal, könnygázzal néztünk szembe, mikor Nagy Imrét éltettük.
Ma rajtunk van a világ szeme, telelvízióstábok, újságírók, holnap
valószínűleg százezrek felvonulása. Hihetetlen belső feszültség
munkál az emberben. Egy kicsit úgy érzem magam - és ebben nem vagyok
azt hiszem egyedül -, mint a varázslóinas.
Felszabadítottunk valamit, ami nangyon mélyen rejtőzött az
emberekben, és most az az érzésem, hogy a történelem visz bennünket
a sodrán. Mégpedig hihetetlen erővel. Ezen módosítani, akár
fordítani sem nekem, sem másnak, senkinek nincsen módja.
Én nagyon remélem - és azt hiszem, hogy az utóbbi egy-két hét
igen kemény erőfeszítések közt ez tartotta a lelket és az életet
bennem -, hogy ami előtt állunk holnap, az határvonal lesz a magyar
történelemben. Én most nem is megbékélésről beszélek, mert ezt a
szót már elég sokat mondták. Valamit ki tudunk mondani, valamit ki
tudunk mutatni, magunkat tudjuk adni, tiszta lappal tudunk talán
kezdeni, és én nagyon remélem, hogy ez annyit jelent - a holnapi nap
-, hogy az új Magyarország a legalitását minden idők legtisztább
magyar forradalmából tudja eredeztetni. +++
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|