|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 5. folyt.
|
Március 21-ikén délelőtt 9 óra 35-kor állt be a halál. Ezt most már az újságból is tudom, mert idáig nem tudtam. - Hány éves volt akkor Mansfeld Péter? - A testvérem március 10-ikén volt 18 éves, hát 11 napot, 10 és egynegyed napot engedélyeztek neki. Egy idő múlva kaptunk értesítést, hogy elmehetünk a ruháiért. Szóval mi nem akartuk elhinni ezt az egészet. Mert a testvérem azt mondta édesanyámnak, hogy anyukám, küldjél be nekem egy csomagot 3 kiló kolbásszal, szalonnával, tisztálkodó szerekkel, mert azt mondták, hogy engem innen nagyon messze visznek el, nagyon hosszú időre. Hát ezt a csomagot ő soha nem kapta meg. Gondolom, valakik jól beuzsonnázhattak ebből. Hogy kik, azt csak sejtem. Pontosan nem tudom. Elmentünk a ruháiért. A ruhái közül a karóráját nem kaptuk vissza, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy idő múlva megkaptuk a halotti bizonyítványt is. Akkor elmentünk a 301-es parcellához. Most már az egész ország tudja, hogy ez milyen parcella. Meg akartuk nézni a sírhelyet, hogy hol van. Hát ott nem láttunk semmit, csak lovasrendőröket. Én kisgyerek voltam. Féltünk mind a ketten anyuval, úgyhogy eljöttünk haza és azóta sem mertünk oda elmenni és értelme nem is lett volna, mert ott semmit nem lehetett látni, olyan sima volt minden. Lovakkal letaposták ott a sírokat, meg minden. Úgyhogy mi nem mertünk odamenni. Úgy döntöttünk, hogy halottak napján mindig meggyújtunk egy gyertyát neki és azoknak, akik így végezték be a sorsukat. - És nem is próbált üzenni önöknek? (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|