|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay beszéde
|
Washington, 1989. június 9. (Amerika Hangja, Esti világhíradó) - Mit írt a Financial Times Pozsgay Imréről? A kérdésre Thassy Jenő válaszol: - Közép-Európa feltámadása címmel Leslie Colitt a következő portrét rajzolta Pozsgay Imréről a Financial Timesben. A látnoki beszéd, amit Pozsgay Imre Magyarország és Kelet-Európa jövőjéről Nyugat-Berlinben tartott, lenyűgözte berlini hallgatóságát. Kelet-Németország vezetőségén belül viszont döbbenetet okozott. Ékesen szólt Közép-Európáról, a politikai térségről, amelyet 1939 halálra ítélt és a látszat szerint a vasfüggöny mögött 1948-ban kimúlt. Pozsgay azonban ennek ellent mondott, szerinte Közép-Európa csodálatos módon túlélte mindezt. Mi az én hazámra, Európa keleti részére, Közép-Európaként kívónunk tekinteni, ennek része akarunk lenni - mondotta Pozsgay és ezzel olyan húrt pendített meg, amely nyugatnémet hallgatóiban erős visszhangra talált. Érthetően. Történelmi szempontból Németország szerves része volt Közép-Európának, az eltűnt Közép-Európának Csehszlovákiával, Ausztriával, Svájccal, Magyarországgal és Lengyelországgal egyetemben, annak ellére, hogy érzelgős szálak fűzték Nyugat-Európához. Most íme itt állt előtte, a Budapestről érkezett reformszárnyhoz tartozó kommunista, Pozsgay Imre, aki ismét felvillantja előtte az újjá született Közép-Európa látomását. Hallgatólagosan ebbe beleértette Kelet-Németországot is, folyósóról beszélt, amely Közép-Európát a kontinens nyugati felével kötheti össze. Magyarország ezt világossá tette, csakis akkor tudja elfoglalni helyét a közös európai otthonban, ha előbb Közép-Európa lakója lesz. Ez a lépés azért szükséges, mert ennek a térségnek lakói túl sok konfliktust szenvedtek meg a múltban. Azonnal nem lehetne beiktatni őket az egyesülő Európába, előbb az szükséges, hogy kapcsolatokat létesítsenek egymás között. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pozsgay beszéde - 1. folyt.
|
A nyugat-berlini közönség, az Európai Akadémia hallgatósága különösen akkor jött lázba, amikor Pozsgay így folytatta: Az önök tapasztalata, e sok megpróbáltatásnak kitett társadalom tapasztalata nagyban segíthet bennünket. Íme ezt mondja a Kelet által annyit becsmérelt Nyugat-Berlinről az egyik ottani kommunista vezető politikus, aki saját hazájában az elkövetkező őszön könnyen vezetővé válhat. Az ellentét nem lehetett volna nagyobb Pozsgay reménybeli üzenete, a megosztott Európa egyesítése - Németországot is beleértve - valamint George Bush elnök néhány nappal később elmondott, felmelegített kliséje a "bontsátok le a berlini falat" között. Ez a beszéd mind Keleten, mind Nyugaton kevesebb visszhangra talált, hisz már Reagan elnöktől is hallották a németek, akik jól tudják, hogy nem fog bekövetkezni. Pozsgay azonban alapos okot adott Kelet-Németország vezetőségének és szövetségeseinek is a aggodalomra. Rámutatott, hogy a sztálinista tipusú diktatúra mindeddig válsággal küzd, képtelen a reformra, egyedül az segíthet rajta, ha megváltoztatják. Magyarország egyes nyugati barátai most azon aggódnak, hogy az ország túl gyors a politikai reformokkal, és túl lassú a gazdaságiak terén. Viszont a politikai reform előfeltétele az államgazdaság megreformálásának. Tartsák emlékezetükbe - mondotta Pozsgay -, a magyar kommunisták nem azért reformálnak, mert jótékonyak, hanem mert nincs más választásuk. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pozsgay beszéde 2. folyt.
|
A fő kérdés most az - mondotta -, hogy elnyerheti-e a párt a nép bizalmát? Pozsgay megjegyzésének magyarázata a nemrégiben végzett közvéleménykutatás eredménye, amely szerint a kommunista párt iránti bizalom 24 százalékra süllyedt, szemben az 1985-ös eredménnyel, 66 százalékkal. Budapest lakosságának mindössze 25 százaléka szavazna a pártra, amennyiben most kerülne sor a választásra. Abban a reményben, hogy a jövő évi választáson többséghez jusson a párt, felismerte, hogy koalícióra kell lépnie a nem kommunista pártokkal - fejeződik be a Financial Times cikke. +++
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|