|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
NSZK: a párt és az ország helyzete - sajtóvisszhang (1.rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. május 22. hétfő (MTI-tud) - A Der Spiegel című hetilap véleménye szerint a bős-nagymarosi nagyberuházás építési munkálatainak felfüggesztése nyomán támadt csehszlovák-magyar viszály esetleg a hágai döntőbíróság elé kerül. Ennél érzékletesebben aligha mutatkozhatott volna meg a szocialista egyetértés bomlása - írja hétfői számának cikkében a befolyásos hamburgi hírmagazin.
Az újság, amely széles körű áttekintést ad az építkezés történetéről és a vele szemben kibontakozott mozgalomról, arra a következtetésre jut: Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke döntésével nyilvánvalóvá tette, hogy a kormány szempontjából Nagymaroson több forgott kockán, mint a dunai ligetes tájak oltalma. Nagymaros - írja - az egész magyar reformirányvonal próbakövévé vált, s a miniszterelnök az országgyűlésben maga is egy túlhaladott modell jelképének nevezte az erőművállalkozást. Azt pedig, hogy az építkezést keresztül erőszakolják minden környezetvédelmi megfontolás ellenére is, antidemokratikusnak bélyegezte. Mindazok az újonnan alakult ellenzéki pártok és csoportok, amelyek a jövőre esedékes országgyűlési választásokon a kommunista párttal kívánnak versengeni a szavazatokért, mind erélyesen állást foglaltak a vállalkozással szemben. A Der Spiegel azonban úgy látja, hogy már a pártban is egyre erősebb az ellenállás, mivel tartanak attól, hogy a választásokon kudarc érheti a pártot. Nyers Rezső és Pozsgay Imre, az MSZMP két vezető reformere is a sztálinizmus emlékművének tartja a vízlépcsőtervet. A hamburgi hetilap itt említi meg, hogy ezzel szemben Grósz Károly, az MSZMP főtitkára még május elsején is egy tévé által közvetített vitában az építkezés folytatása mellett tört lándzsát költségvetési érvekre hivatkozva. Ám Németh Miklós miniszterelnök két héttel később már másként döntött, s ily módon a nyugatnémet hetilap értelmezésében lejáratta a pártvezetőt. Ez az eset a Der Spiegel szerkesztőjének szemében azt is mutatja, hogy a Kádár Jánost a párt élén tavaly májusban felváltó Grósz Károly befolyása fogyatkozóban van. (folyt.)
1989. május 22., hétfő 14:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|