|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Nagymarosi összejövetel
|
Nagymarosi összejövetel SZER ----------------------- München, 1989. május 20. (Nagy András) Világhíradó Sztálini ihletésű vízépítők és rendpárti nemzeti-sztálinista kisfunkcionáriusok bajtársi találkozója kerekedett ki a tegnapi nagymarosi fórumból. Az "ellenséget", a környezetvédőket és gazdasági reformereket nem hívták, és nem is jöttek el. Így osztatlan lehetett a gyönyörűség, amikor az elnöki asztal fölé - ahol a nagymarosi tanácselnök és az erőműbarát Vásárhelyi Pál Társaság vezérkara foglalt heelyet - a kész vízlépcső szívfájdítóan szépséges fantáziaképeit függesztették ki. Propaganda-iratokat osztogattak az érkezőknek. Megtudtuk: nemzeti becsületünk végleg odavész, ha nem építjük fel Nagymarost. A hazafias buzgalom jegyében elhozták és lelkesen megtapsolták a csehszlovák oldal beruházási főnökét, aki iszonyú kártérítési összegekkel fenyegette meg Magyarországot. Videofilmet játszottak, amelyben amerikai magyar egyházi méltóságok arra szólítottak fel: hagyjuk már a magyar átkot, az örökös civakodást. Ehelyett fogjunk össze, építsük meg Nagymarost. Így tehát azok a kritikusok, akik Bős-Nagymarosban a sztálinizmus áldozati oltárát ismerték fel, immár az oltár egyházi felszentelését is regisztrálhatják. Tóth István, a budapesti 12/5-ös pártszervezettől azonban pogányabb áldozattételre is vágyakozott: Teleki Pál bezzeg inkább golyót eresztett a fejébe, semhogy a szerződésszegés becstelenségét válassza - emlékeztette finoman Németh Miklós miniszterelnököt. Ha a vezetésbe nem szivárogtak volna be kétes elemek, akkor a párt 24 óra alatt elsöpörné az ál- környezetvédő, új 56-ra bujtogató összeesküvést - mennydörögte a heves vérű pártveterán. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagymarosi - 1. folyt.
|
Egy társa viszont a Duna Kört vádolta második sztálinista diktatúra bevezetésével. Ezt a felismerést vastaps jutalmazta a teremben. Nem úgy azt a hírt, hogy a környezetvédők gyüjtést indítanak, gimnazisták munkafelajánlást tesznek a károk enyhítésére. Ez mindössze megvető gúnykacajt váltott ki. Ennél is nagyobb volt a hahota, amikor valaki - Perczel Károly szakértőt idézve - azt merte mondani, hogy Nagymaros elhagyása megtakarítást hoz az országnak. Ez a sivár sztálinista heccelődés persze elterelte a figyelmet a fő kérdésekről. Vajon ki erőltette ezt a fél országra kiterjedő pazarlást és rombolást? Ki adta hozzá a terveket? Ki hallgattatta el az idejében szóló kritikusokat? Ki vagdosta ki a nagymarosi fákat? A tegnapi vezérszónokoktól azt tudtuk meg, hogy jószerint mindenért a Duna Kör, másodsorban pedig Németh Miklós és Pozsgay Imre a felelős. Sajnos, úgy néz ki, sok jobb sorsra érdemes, mindössze pénze és szakmai becsülete után futó magyar vízmérnök is egyre inkább belekeveredik ebbe a megkésett, remélhetőleg hattyúdalát éneklő sztálinista kórusba. Mert az természetes, hogy tegnap sem a nagymarosi, vagy a dunakanyari nép hangja szólott. Míg odabent az indulatos szónokok háborogva követelték az építés folytatását, vagy éppen a kormány menesztését - odakint csendben várakoztak rájuk a fekete, "A" rendszámú állami gépkocsik. +++
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|