Rendszerváltás és az MTI

	Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon - Vitafórum a Politikai Főiskolán (1. rész)
1989. május 17., szerda - Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon címmel vitafórumot rendeztek szerdán az MSZMP Politikai Főiskoláján. A vitában több mint huszan fejtették ki véleményüket a témáról. Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora elöljáróban elmondta, hogy szeretnék az oktatómunkában hasznosítani az elhangzottakat. Egyúttal bejelentette, hogy a vita szövegét a Kossuth Könyvkiadó közzéteszi. Márta Ferenc akadémikus, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének főigazgatója egyebek között arról szólt, hogy politikánk elvekben mindig hangoztatta az értelmiség fontosságát. Ugyanakkor szakadék húzódott a hirdetett elvek és a gyakorlat között, amely együtt járt a tudás általános lebecsülésével. A politika nem vette figyelembe az értelmiség véleményét. Annak általában utólagosan igazoló, magyarázó szerep jutott. Az akadémikus az értelmiség szerepének és felelősségének növeléséhez alapvetőnek minősítette, hogy az oktatási rendszerben a tömegképzés mellett érvényesüljön a minőségi elv. Hangsúlyozta: nem kell szégyellni az elitet. Magyar Kálmán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese elfogadhatatlannak minősítette az MSZMP által használt értelmiségi kategóriát, amely szerinte az alkalmazotti kategóriát súrolja. Antoni Ferenc akadémikus, a SOTE I-es sz. Kémiai-, Biokémiai Intézetének igazgatója azt hangsúlyozta, hogy az oktatási rendszerben meg kell tudni szabadulni az alattvalói értelmiség képzésétől; elemző és döntéshozó értelmiséget kell nevelni. Ugyanakkor a felsőoktatási intézményekben fel kell tenni a kérdést: ,,ki kell ülni,, az egyetemet, vagy el kell végezni? Szerinte ahhoz, hogy a magyar értelmiség versenyhelyzetbe kerüljön, az egyetemi oktatás színvonalát emelni szükséges. Horn Péter, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora szerint a középiskolában és az egyetemeken arra kell felkészülni, hogy megteremtsék a konvertálható tudású értelmiség képzésének feltételeit. A felsőoktatásban törekedni kell olyan követelmények támasztására, mint a jó anyanyelvi és idegennyelvi kifejezőkészség, az írásbeli kommunikációs készség és a vizuális megjelenítési képesség. (folyt.köv.) 1989. május 17., szerda 19:52
Vissza »

	Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon - Vitafórum a Politikai Főiskolán (2. rész)
Szerdahelyi István, az Új Fórum főszerkesztője szerint a válságos helyzetből csak invencióval, szaktudással kerülhet ki az ország. Utalt arra a problémára, hogy az értelmiség túlnyomó többsége kivonult a politikai életből. Szerinte a manapság gyakran emlegetett hallgató többség nemcsak a munkásság és a parasztság, hanem az értelmiség széles rétegeit is magában foglalja. Nemeskürty István író-filmesztéta szerint az értelmiség feladata: a lehető legnagyobb tudást megszerezni, és ezt a társadalom hasznára fordítani. Utóbbi azonban a politikai hatalomtól is függ. Felszólalásában utalt az értelmiség által az elmúlt időben elkövetett hibákra, köztük a Pénzügyminisztériumban a pénzügyi diktatúra érvényesülésére, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium elhibázott gyógyszerrendeletére, vagy a vízügyesek erőszakos érdekérvényesítésére Bős-Nagymaros ügyében. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: felvetődik a kérdés, hogy az ilyen döntések részesei az értelmiséghez vagy a politikai hatalomhoz számíthatók-e. Szerinte ezt a problémát alaposabban meg kellene vizsgálni. Radics Katalin, a Társadalmi Szemle szerekesztőbizottságának elnöke egyebek között arról szólt, hogy az értelmiséget a helyének megtalálásában gátolta a politikai intézményrendszer. Problémaként említette meg, hogy a munkásmozgalom és a kelet-európai társadalmak nem voltak képesek megemészteni, feldolgozni az új gondolatokat. Ugyancsak jelentős gond a túlhaladott premisszákból való kiindulás, például az, hogy az értelmiséget kizárólag szövetségesként kerestük. Krausz Tamás történész rámutatott: ideje lenne az értelmiségi-munkás ellentétből valamilyen formában kikerülni. Ez ugyanis a 60-as, 70-es, sőt még inkább az 50-es, 60-as évek terméke, amikor is a politikai hatalom bizonyos tekintetben mesterségesen élezte ezt az ellentétet. Jobb lenne - jegyezte meg -, ha az értelmiség-munkás ellentmondást a mai társadalmi szerkezet alapvető ellentmondásaival hoznánk valamilyen módon összhangba. Az igazi ellentmondások kialakulásában a vízválasztó a tulajdonviszonyok problémája, másrészt gondként jelentkeznek bizonyos bürokratikus apparátusok egyre önállósuló érdekei. Ezek azok az ellentmondások, amelyek egyfelől értelmiségi és munkás, másfelől bizonyos érdekcsoportok között húzódnak meg. Így amikor értelmiség-munkás ellentétek kerülnek felszínre, tulajdonképpen elködösítjük a valós problémákat. (folyt.köv.) 1989. május 17., szerda 20:08
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon - Vitafórum a Politikai Főiskolán (3. rész)
Vajda György, a Villamosenergiaiparti Kutató Intézet főigazgatója szerint az értelmiségi kérdés gyökere az oktatás. Itt abból szükséges kiindulni, hogy az értelmiségnek új helyzetre kell felkészülnie. Az oktatásban alapvető igényként említette meg, hogy az ismeretelsajátítás helyett kreatív gondolkodásra neveljék a hallgatókat. Gáspár László, a sarkadi gimnázium igazgatója a tömegnevelés és elitképzés problematikájában az ,,és,,-re helyezné a hangsúlyt. Véleménye szerint ugyanis elitképzés csak a tömegnevelés bázisán lehetséges. Kiss István szobrászművész szerint nem szerencsés, hogy az értelmiséget rétegként kezelik, mert ez magában hordozza megoszthatóságát is. Farkas Zoltán, a Magyar Rádió szerkesztője kifejtette: az értelmiség feladatainak meghatározásában abból kellene kiindulni, hogy milyen valóságos feladatai vannak, amelyekkel a közmegegyezés megteremthető. Ezek között megemlítette a demokrácia kiteljesítését és a piacgazdaság létrehozását. Problémaként vetette fel, hogy az értelmiségi bázis nagyon szűk. Másrészt szerinte arra is gondolni kellene, hogy koalíciós elvek szerint szerveződő társadalomban más szereposztás alapján és más személyeknek kell megegyezésre jutniuk. Gánti Tibor akadémikus a reálértelmiség aspektusából közelítette meg a kérdést. Az elmúlt évtizedek jelentős gondjaként említette meg, hogy az elmúlt 40 évben a reálértelmiségi állásfoglalások általában manipulált szakmai állásfoglalások voltak, amelyeket alapvetően befolyásolt az alkalmazkodás kényszere. Mindez kontraszelekciót is eredményezett. A felemelkedés fő feltételének nevezte, hogy a szakmai szempontok kerüljenek az első helyre. Az értelmiségi problémák megvitatására összehívott kerekasztal némelyest foghíjas volt. Néhány meghívott - köztük Csoóri Sándor, Hegedűs András, Őry Csaba, Vitányi Iván - nem jelent meg a rendezvényen. (MTI) 1989. május 17., szerda 20:13
Vissza »