|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - első nap (3. rész)
|
Olyan emberek emlékét idézzük fel, akiket zsidó származásuk, vallásuk miatt üldöztek, megszégyenítettek. Akiknek elvesztése fájó hiánya ma is a nemzetnek. Hiszen döntő többségük nem csak itt élt e hazában, de magyarul beszélt, magyarul gondolkodott, magyarul álmodott, s ragaszkodó hittel vallotta magyarnak magát. Távolabbra visszatekintve is bizonyíthatnám osztozásukat a nemzet sorsában, de hadd emlékeztessek ezúttal arra, hogy közülük többen az első hívó szóra ott voltak Kossuth, a szabadságharc zászlai alatt. Zsidó származásúak neveit máig ott láthatjuk az 1848-as és az első világháborús emlékműveken. De nem hiányoztak az őszirózsás forradalom hívei és a tanácsköztársaság katonái közül sem... Magyarok és nem magyarok hihetetlennek vélték, hogy valamikor is bekövetkezhet egy olyan kor, amelyben származásuk miatt idegennek tekintenek embereket a Duna-Tisza táján, akiknek menekülniük kell puszta életük mentése érdekében. Itt kell megemlítenünk, hogy a zsidó származásúakkal együtt cigány származásúak deportálására is sor került. 1945 elejéig Magyarországról mintegy 30 ezer cigány embert indítottak a halálba. Ma az áldozatokra emlékezünk; azokra, akik soha nem tértek vissza a náci koncentrációs táborokból, a munkaszolgálatból, de azokra a honvédekre is, akik a Don-kanyarnál estek áldozatul, vagy azokra, akik itthon, magyar földön lelték emberhez méltatlan halálukat. Szomorúságunkat csak növeli, gyászunkat még fájdalmasabbá teszi, hogy voltak olyan magyarok, akik a népünk lelkületétől olyannyira idegen fasizmust követve, a pusztító fajelmélet hatására, fanatizmussal cselekedtek. Vígaszul csak azoknak az embersége, önfeláldozó bátorsága szolgálhat, akik életük kockáztatásával is a magyar zsidóság megmentéséért cselekedtek. Mindennek ismeretében és tudatában írt, magyarnak vallván magát munkaszolgálatosként is, Radnóti Miklós, a halál felé menetelve: Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 11:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|