|
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (33. rész) - Városliget, vitafórumok
|
A politikai vitaprogramok a Baloldali Alternatíva Egyesülés munkásfórumával folytatódtak. A rendezvény fő mondanivalóját a ,,Minden gazdasági hatalmat a dolgozóknak ,, és a ,,Munkásönkormányzatot ,, jelszavak fejezték ki. A vitafórumon Krausz Tamás történész hangoztatta: a Baloldali Alternatíva Egyesülés olyan politika kialakítását és megvalósítását szorgalmazza, amely a jelenlegi helyzetből való kijutást átfogó társadalmi reformmal kapcsolja össze. A szervezet a magántőkés és az állami szektorban is elengedhetetlennek tartja a gazdálkodás nagy fokú demokratizálását. Leszögezte, hogy a gazdasági demokrácia a társadalmi fejlődés egyedüli útja, minden más út visszafelé vezet. A Baloldali Alternatíva Egyesülés sátránál összesereglett érdeklődők több kérdést tettek fel arra vonatkozóan, hogy a szervezet milyen lehetőséget lát az 1956-ban működött munkástanácsok felállítására. Szabó András György filozófus kifejtette: a munkástanácsok visszaállítására szükség lenne, természetesen a mai helyzetnek megfelelően korszerűsített formában. A munkásellenőrzés létrehozását nélkülözhetetlennek tartotta, mert szerinte semmilyen tőkés, vagy állami irányítás nem képes arra, hogy olyan hatékonyságot, eredményességet érjen el, mint a dolgozók kollektív alkotóereje és közvetlen anyagi érdekeltsége. A vitafórumon a szervezet képviselői többször is felolvasták azt a szolidarítási nyilatkozatot, amelyben az önhibájukon kívül felszámolásra került üzemek dolgozóit támogatják. A szervezet a szolidarítás különböző formáit fogja alkalmazni mindazok érdekében, akiket hasonló sors fenyeget. Amennyiben az Alkotmányban garantált munkához való jogukat a dolgozók nem tudják érvényesíteni, nem fognak visszariadni a szolidarítási sztrájktól sem - hangoztatja a nyilatkozat. A munkásfórum alkalmi tagtoborzással ért véget. A kora délutáni politikai vitaprogramoknak rövid időre szemlélője volt Grósz Károly is, aki párt- és szakszervezeti vezetők társaságában sétált a Sajtó utcában. Az MSZMP főtitkára az őt kísérő érdeklődők gyűrűjében válaszolt a feltett kérdésekre. Többen autogramot kértek, vagy egyszerűen kézszorítással üdvözölték Grósz Károlyt. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 19:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|