 |
|
|
|
|
|
|
|
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához
"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a
tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város
lakásgondjait
2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi
adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével
3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is,
rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is
meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:
Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye
"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés
tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület -
tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség -
tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere
van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van,
ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az
Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű
hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."
|
|
|
|
|
|
 |
Április 4-ei ünnepségek (3. rész) - Kitüntetések a parlamentben
|
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának
44. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott az állami és
a társadalmi élet különböző területein dolgozóknak, valamint a
fegyveres testületek tagjainak.
A kitüntetettek egy csoportjának Straub F. Brunó, az Elnöki
Tanács Elnöke a Parlament kupolatermében nyújtotta át az
elismeréseket. Az ünnepségen megjelent Grósz Károly, az MSZMP
főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Katona Imre,
az Elnöki Tanács titkára.
Straub F. Brunó rövid beszédben köszöntötte a kitüntetetteket és
a megjelent vendégeket, állami és politikai vezetőket; kifejezte
örömét, hogy személyesen nyújthatja át a kitüntetéseket mindazoknak,
akik azokat kimagasló művészeti és tudományos teljesítményükkel,
termelési-gazdasági feladataik igényes elvégzésével, valamint a
társadalom javára végzett áldozatos munkájukkal méltán
megérdemelték.
Emlékeztetett rá: az alkalom, az ünnepi időpont hagyományos.
Ahhoz a több mint négy évtizeddel ezelőtti áprilishoz kötődik,
amikor a Vörös Hadsereg kiűzte országunkból a német megszállókat és
magyar kollaboránsaikat, felcsillantva a független, demokratikus
Magyarország megteremtésének reményét. Kiemelte: kegyelettel
emlékezünk azokra, akik életüket áldozták a fasizmus
megsemmisítéséért, földünk felszabadításáért, voltak bár szovjet
vagy amerikai, angol vagy román, francia, bolgár és jugoszláv
állampolgárok, vagy a mi hazánk szülöttei. És kegyelettel kell, hogy
emlékezzünk azokra a magyarokra is, akik katonaként értelmetlen
halálra kárhoztattak, deportáltként koncentrációs táborokban
pusztultak el vagy a kegyetlen háború áldozatai lettek.
A felszabadulásra emlékezve nem felejhetjük el azt a szomorú
tényt, hogy a becslések szerint körülbelül egymillió magyar
áldozatot követelt a második világháború, azaz minden tizedik
honfitársunk életét. A legnagyobbak közül valók tehát a mi
áldozataink is.
Mint mondotta: az évforduló mindig mérlegkészítésre késztet. Az
1945 óta magunk mögött hagyott évek sikert és kudarcot, társadalmi
méretű indulatokat és megbékélést egyaránt hoztak. Utalt arra, hogy
napjaink nehéz gazdasági helyzete, társadalmi feszültségei és
politikai csatái jól ismertek mindenki előtt, csakúgy mint, a
mögöttük húzódó okok. Aláhúzta: a mai gondok más minőségből
fakadnak, mint a 44 évvel ezelőttiek. (folyt. köv.)
1989. április 4., kedd 15:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|